Ha valaki átél egy jelentős megrázkódtatást vagy tanújává válik egy komoly traumának, az akut stressz zavar után akár poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is kialakulhat nála. De milyen tünetek utalhatnak erre az állapotra, és hol van az a határ, amely után már valódi, kezelést igénylő pszichiátriai zavarról lehet szó?
Tünetek, amelyek PTSD-re utalhatnak Ahhoz, hogy érhető legyen a poszttraumás stressz szindróma jelensége, fontos tisztázni, mit értünk trauma alatt. A trauma egy olyan akut esemény, amely veszélyezteti az egyén testi és lelki integritását (ilyen lehet például egy természeti katasztrófa, terrorcselekmény, erőszakos bűncselekmény, nemi erőszak, autóbaleset, harctéri élmények, menekülttábor). Ugyanakkor nem csak egyszeri, hanem ismétlődő traumatikus események is okozhatnak PTSD-t, illetve az is lehet ilyen hatású, ha nem az adott illetővel, hanem közeli családtagjával, barátjával történik valamilyen megrázó esemény. A traumás események átélése után nagyjából egy hónappal jelentkezhetnek a PTSD tünetei (az ez előtti időszakban akut stressz zavarról lehet beszélni), amelyek alapvetően pszichológiai és neurobiológiai tényezők komplex interakcióinak eredményeként alakulhatnak ki. Ez azt jelenti, hogy nem mindenkinél alakul ki PTSD azok közül sem, akik történetesen ugyanazt a megrázó eseményt élték át, ugyanis vannak, akik idegrendszeri működésük, stressz iránti érzékenységük miatt erre hajlamosabbak. A PTSD tünetei az alábbi négy csoportban jelentkezhetnek:
● A PTSD kezelésében a terápia és a gyógyszer is segíthet.Betörő élmények: olyan tolakodó, kényszerítő gondolatok, amelyek újra és újra felbukkannak a képzetáramlások közt, a rémálmokban vagy akár flashback-szerűen feltörnek a legváratlanabb helyzetekben, akarattól függetlenül, gyakran olyan egyszerű helyzetben, hétköznapi inger hatására, amit triggernek nevezünk, és intenzív, negatív érzelmi és pszichés reakciókat válthatnak ki.
● Elkerülés: előfordul, hogy az érintett kerül minden, a traumával kapcsolatos gondolatot, arra emlékeztető helyzetet, nem beszél az élményeiről.
● Fokozott ingerlékenység, hipervigilancia: a páciens irritálttá válhat, gyakran megriadhat, problémái lehetnek a koncentrációval, az alvással és akár önsértő gesztusokat is tehet.
● Negatív tartalmú gondolatok és hangulat: az érintettnél kialakulhat negatív önértékelés, állandóan jelen lévő önhibáztatás vagy mások hibáztatása, elidegenedés érzés, a korábban szeretett tevékenységek iránt érdeklődésvesztés. A diagnózis kritériumokhoz között - Aki átélt valamilyen traumatikus eseményt, amely akár csak az ő szempontjából minősül traumának, nem feltétlenül kell, hogy PTSD-ben szenvedjen. Vannak, akik nagyobb jelentőségű eseményeket is viszonylag ép lelkivilággal „túlélnek”, mások akár egy kevésbé dramatikus történés után is megtapasztalják a poszttraumás stressz szindróma tüneteit. Éppen ezeknek a tüneteknek a bizonyos mértékű megléte a diagnózis alapja – ismerteti dr. Szekeres György PhD, a Pszichiátriai Központ pszichiátere, egyetemi docens. – Másrészt természetesen beazonosíthatónak kell lennie a traumának, és ki kell zárni más pszichés rendellenességeket. Minden vizsgálati eredményt összegezve mondhatjuk ki a PTSD diagnózisát, hangsúlyozva, hogy gyerekeknél másképp jelentkezik ez a tünetegyüttes, így csak nagyjából 12 éves kor felett érvényesek ezek a diagnosztikai kritériumok. Gyógyszeres és terápiás segítség is elérhető Ha valaki személyesen átél egy traumát, az azonnali reakciója valószínűleg intenzív, esetleg szélsőséges lesz, tulajdonképpen normálisan reagál egy abnormális helyzetre. Az ilyenkor nyújtható közvetlen segítség az alapvető szükségletek kielégítésére vonatkozik: ételt, szállást, támogatást kell biztosítani az illetőnek, és ajánlott kerülni az olyan relativizáló kijelentéseket, mint például „nem nagy dolog, engedd el”.
- Amennyiben a megfelelő idő eltelte után felállítjuk a PTSD diagnózisát, általában az összetett kezelés lehet célravezető. Gyógyszerek közül bizonyos antidepresszánsok válhatnak be a felnőtteknél, tinédzsereknél ezek legtöbbször nem hatékonyak. Lehet gyógyszeres támogatást nyújtani az álmatlanság, a rémálmok ellen, és az izgatottság, memóriazavarok ellen is van elérhető gyógyszer, de ezek kizárólag szoros kontroll mellett szedhetők – foglalja össze Szekeres doktor. – Ugyanakkor a terápiák közül is vannak olyanok, amelyek bizonyítottan segítenek, mint például a trauma fókuszú kognitív viselkedés terápia vagy az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing), vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás, amely hosszú távon a feldolgozás alapja lehet. Vagyis a terápiás segítség lehet az az alap, amelyet a megfelelően kiválasztott gyógyszer támogathat, megszilárdíthat.