Az altruizmusra való hajlam, azaz hogy valaki minden nyilvánvaló haszon nélkül hajlandó másoknak segíteni, véleményük szerint az agy bizonyos területeihez köthető, egy agyszkenner segítségével pedig kimutatható, hogy ezen területek működése összefüggésben van az önzetlen viselkedésformákkal.

A meglepőnek tűnő megállapítások a Nature Neuroscience című szaklapban jelentek meg. A cikkben ismertetett kísérletek során 45 önkéntest faggattak arról, hogy különböző helyzetekben hogyan viselkednek, milyen mértékben hajlamosak önzetlenül eljárni az egyes szituációkban. Emellett felkérték őket, hogy játsszanak egy olyan számítógépes játékkal, amelyet az önzetlenség mértékének mérésére fejlesztettek ki. A szakemberek szerint a következő lépés az lesz, hogy megpróbálják felderíteni, miként fejlődnek az agy ezen régiói az élet korai szakaszában, és remélik, hogy az összegyűlő információkból leszűrhető lesz, hogyan és miként alakul ki az emberekben az önzetlenségre vagy annak hiányára irányuló hajlam.

Dr. Scott Huettel szerint az agy e területeinek működését jobban ismerve nem feltétlenül tudjuk meg, hogyan lesz valakiből Teréz anya, azonban ezen az úton elindulva talán közelebb jutunk számos más emberi viselkedésforma megértéséhez is. Dr. George Fieldman, a Brit Pszichológiai Társaság tagja, bár elképzelhetőnek tartja, hogy az altruizmus helye az agyban behatárolható, azt is hozzáteszi, hogy az igazi önzetlenség nagyon ritka, hiszen a legtöbb esetben, amikor segítünk, bízunk abban, hogy annak valamikor, valamilyen formában, de meglesz a jutalma. A szakember a tekintetben is kíváncsiságának adott hangot, hogy vajon egy extrém módon önző és önzetlen ember agya vajon valóban kimutathatóan különbözik-e. A kísérlet mindenesetre érdekes lenne, jegyezte meg a némiképp szkeptikus professzor.