A tetveknek három olyan fajtája van, amely fertőző az emberre nézve: a ruhatetű, a hajtetű és a lapostetű. A gombostűfej nagyságú ruhatetű petéit a ruhákba rakja le, míg a haj- és a lapostetűk petéi a hajszálakhoz és a szeméremszőrzethez tapadnak hozzá.
A 2-3 mm hosszú fejtetű (Pediculus humanus capitis) élősködő rovar, mely színét az emberi haj színének megfelelően képes változtatni. Nősténye körülbelül egy hónapig él, ez alatt a rövidnek mondható idő alatt kb. 200 fehéres, átlátszó petét, ún. serkét helyez el a hajszálak tövében. A serkék – különösen nagyítóval – jól láthatók, és főként a fül mögött, illetve a tarkótáji hajszálakon vernek tanyát, ott, ahol a legmelegebb van. A peték kb. egy hét alatt kelnek ki, majd ugyanennyi időt vesz igénybe a lárvák kifejlődése. A kifejlett példányok vérszívással táplálkoznak, naponta többször is, az éhezést viszont nem bírják sokáig: emberi vér híján pár napon belül elpusztulnak.
A tetvességnek az erőteljes viszketésen kívül nincs különösebb jele – ezt az állatok által vérszívás közben kiválasztott és a fejbőrt irritáló anyagok okozzák. A viszketés miatti vakarózás másodlagos bőrfertőzést és ótvart is okozhat.
Fejről fejre
A fertőzés elsősorban szoros testi érintkezés útján terjed, s bár jóval ritkábban, de előfordulhat, hogy a tetvek különböző használati tárgyak (pl. sapka, fésű, párna, fejtámla, stb.) közvetítésével kerülnek át egyik emberről a másikra.
A fejtetű meglehetősen gyakori a gyerekek, különösen a kisiskolások körében, mivel ebben a korban különböző társas tevékenységeik során jóval több közöttük a testi érintkezés, mint idősebb korban, s gyakrabban is osztják meg egymással a személyes használati tárgyaikat (fésű, sapka stb.). Az iskolában megfertőzött gyerekek ezután már könnyen továbbadhatják a parazitákat testvéreiknek, szüleiknek, amivel újabb közösségekben okozhatnak további fertőzést.
Gyermekközösségben
A legtipikusabb eset az iskolában vagy más gyermekközösségben összeszedett fejtetű. A probléma kezelése azonban nem bonyolult, feltéve, hogy mindenki együttműködik. A legfontosabb, hogy idejében felismerjük a fertőzést. A tetvesség legfeltűnőbb jele a gyakori vakarózás. Ez esetben máris indokolt megvizsgálni a gyermeket. A fehéres színű tojások nagyon kicsik, s az avatatlan szem könnyen összetévesztheti őket a korpával. Egy nagyító segítségével már jóval könnyebb az azonosítás. Mivel átlagos fertőzés alkalmával a fejen található tetvek száma viszonylag alacsony (mindössze 5-10 db) ezért csak nagyon alapos vizsgálat során bukkanhatunk rájuk kedvelt helyükön, a fejbőr melegebb részein, a tarkó és a fül mögötti területeken.
Ha biztosak vagyunk a diagnózisban, mindenekelőtt értesítsük az iskolát. Ne legyünk zavarban, s ne is késlekedjünk! Ne feledjük: az, hogy gyermekünkön tetveket találtunk, még nem jelenti, hogy ő is a fertőzés forrása. Ha az iskola nem értesül időben a fertőzésről, és nem tud tenni ellene, a tetvek villámgyorsan elszaporodnak az egész osztályban, iskolában is, ami azt jelenti, hogy a már tetvetlenített gyerekek újra és újra megfertőződhetnek. A szülőknek, tanároknak és mindenkinek másnak is természetesen diszkréten kell kezelniük a problémát, tekintettel kell lenniük a gyermekek helyzetére, ami anélkül is elég nehéz és kényes, hogy nyilvánosság előtt bélyegeznék meg őket, vagy hogy közbeszéd tárgya legyen problémájuk. Vigasz lehet, hogy a fejtetű nem válogat: ápoltságtól függetlenül bárkin szívesen élősködik, azonban csakis megfelelő kezeléssel lehet tőlük megszabadulni.
Tennivalók, kezelés
A fejtetvek eltávolításához használjunk speciális, erre a célra kifejlesztett tetűölő készítményeket. Fontos, hogy a készítményeket az előírt módon és ideig alkalmazzuk, különben fennáll a visszafertőződés veszélye. Olyan irtószert használjunk, amelyik nem csupán a felnőtt egyedeket, de a tojásokat is elpusztítja. A kezelés időszaka alatt ne használjunk más hajápoló készítményeket. A kezelés után az elpusztult serkéket távolítsuk el a fejről, ehhez használjunk nagyon sűrű fogazatú fésűt, melyet előzőleg mártsunk ecetes vízbe, így a serkék könnyebben leválnak a fejbőrről. Ha a fésű nem bizonyul elég hatékonynak, kézzel, csipesszel, vagy az érintett hajszál levágásával távolítsuk el a serkéket.
Mivel a tetvek nem csak a hajon, de az azzal érintkező használati tárgyakon is megtalálhatók, fontos, hogy ezeket is megfelelően fertőtlenítsük. Alaposan mossunk, tisztíttassunk ki minden ruhadarabot, amely érintkezhetett a tervekkel. Fertőtlenítsük az ágyakat, foteleket, mossuk ki az autóülések huzatait, különös tekintettel a fejtámlákra. A fésűket, hajkeféket mártsuk 10-15 percre forró vízbe.
A fejtetűvel fertőzött gyermeket addig ne engedjük iskolába, amíg az első kezelés hatásosnak nem bizonyul. A továbbfertőződés elkerülésének érdekében vizsgáljuk meg a többi családtagot is, hátha ők is fertőződtek időközben. Ha mutatkoznak erre utaló jelek, kezeljük őket is. A legtöbb esetben ezek az óvintézkedések elegendőnek bizonyulnak, és a gyermek az első kezelés hatása, illetve a használati eszközök fertőtlenítése után biztonsággal engedhető újra iskolába.
Közösségbe járó gyermeknél rendszeresen vizsgáljuk át a hajas fejbőrt, és igyekezzünk meggátolni, hogy a már fennálló fertőzést az érintett továbbadhassa. A rendszeres és alapos tisztálkodás mellett leginkább azzal kerülhetjük el a megfertőződést, ha nem használjuk mások fésűjét, hajkeféjét, sapkáját vagy ágyneműjét. A tetűirtó szerek megelőzésre is alkalmasak: ha fennáll a fertőződés veszélye, minden hajmosás után használjuk őket.