„Apu néha felveszi a melltartódat” – közölte közönyösen az akkor 4 éves lánya Juliette Guilbert újságíróval, miközben éppen fehérneműt próbált egy bolt próbafülkéjében. A kislány elárulta, hogy az apja szombatonként, kora reggel melltartót húzott a pólója fölé és a mini trambulinon ugrált. Olyan kitartóan ragaszkodott a történetéhez, hogy az édesanya aznap félénken megkérdezte férjét, hogy viccből nem tartotta-e már a mellkasa elé valamelyik csipkés alsóneműjét, de nem tette – derült ki a sztori vége a CNN által nemrég közölt publicisztikában.
„Nevettünk rajta, de én alaposan összezavarodtam. Ha azért hazudik valaki, hogy elkerülje a büntetést, vagy előnyhöz jusson általa, azt még értem. Lilian azonban csak úgy hazudozott, elég gyakran, és sosem ismerte el, hogy a kitalált története nem igaz. Azon tűnődtem, hogy ragaszkodjam-e minden áron az őszinteséghez, nehogy beteges hazudozó váljék belőle. Vagy hagyjam annyiban, nehogy korlátok közé szorítsam a fantáziáját? Az utóbbi mellett döntöttem” – áll az újságírónő cikkében.
Az eseteket követően Guilbert kis nyomozásba kezdett. A szakértők, akiket Lilian meséivel kapcsolatban faggatott, nyugodtak maradtak. „Semmi rossz nincs abban, ha így viselkedik – mondta Michael Brody gyermekpszichiáter. A nagyon kicsi gyerekek még nem tudják megkülönböztetni a valóságot a képzelettől.” Valójában az ilyen típusú hazugság jót is jelenthet. „A magasabb intelligenciájú óvodások nagyobb valószínűséggel hazudnak” – állította a témát kutató Angela Crossman, a New York-i John Jay Krimináligazságügyi Főiskola pszichológus adjunktusa. A korai hazugságok kapcsolatban állhatnak a felnőttkori jó szociális képességekkel is.
Persze nem minden hazugságot lehet elintézni egy legyintéssel, hiszen őszinte embereket akarunk nevelni gyerekeinkből. Ha tudjuk, hogy bizonyos életkorokban miként és miért rugaszkodnak el a valóságtól, akkor megtudhatjuk, hogy mi az, ami természetesnek számít a viselkedésükben.
Totyogók: az első füllentések
Az önös érdekből elkövetett füllentések az első hazugságok, melyeket sok totyogós kipróbál. A legtöbb óvodás, sőt, már a 2-3 éves gyermekek édesanyja is be tud számolni egyszerű kis lódításaikról. Letagadják, ha tettek valamit, vagy így akarnak hozzájutni dolgokhoz. Nincs értelme megbüntetni őket ezért, mivel nem tudják, hogy rosszat cselekszenek. „Ha a két éves gyerek meghúzza a macska farkát, és utána a képzeletbeli barátjára fogja, inkább el kell neki magyarázni, hogy az állatoknak is vannak érzéseik – mondja Elisabeth Berger pszichiáter, a Neveljünk Karakteres Gyermeket című könyv szerzője. Ne veszekedjünk vele, hogy bevallja tettét.” Legelőbb is célszerű megelőzni a jelenséget. „Ne azt kérdezzük, hogy ő törte-e el a vázát, inkább állapítsuk meg a tényt – mondja Dr. Brady. Ha látja, hogy mérgesek vagyunk, hazudni fog.”
Óvodások: Kis emberek nagy mesékkel
„A lányom története a melltartómban ugráló apjáról teljesen tipikus a 3-5 éves korosztályban, amikor is elég szabadon kezelik kapcsolatukat a valósággal. Ez a láthatatlan barátok, szörnyek és beszélő szivárványok korszaka” – magyarázza Guilbert.
Bár azóta kinőtt belőle, a 4 éves Lucy Sterba tavaly nem kevesebb, mint nyolc testvért képzelt el magának. Mindegyiknek nevet adott, meghatározta születési dátumukat, és külön történetük is volt. „A testvérei megtettek olyasmit, amit Lucynek nem lehetett, például minden nap rózsaszín ruhában jártak” – mesélte az édesapa.
Az óvodások hosszú meséi születhetnek játékból is, vagy néha egyfajta kívánságot fejeznek ki. (Lucy képzelt testvéreinek például sosem kellett gombát enniük, úgy, mint Lucynek, jegyezte meg az anya). Nem ritka, hogy rendületlenül állítják, hogy amit elképzeltek, az valóban létezik. „Ez nem igazán hazugság – mondja Dr. Berger. Amikor a gyermekünk a valóságosságra utal, az a képzelt barátok elképesztő színességét, kiválóságát és fontosságát jelzi.”
Ha egy bizonyos mese zavar minket, akkor a következőket kell szem előtt tartani: „Ha a gyermek boldognak tűnik, és a fontos emberekkel valóságos a kapcsolata, akkor nem kell aggódni a fantáziálása miatt. A tévé megjelenése előtt minden gyerek ezt csinálta.” – mondja Dr. Berger. Ami furcsa a felnőttek számára, az a gyerekeknél az új ötletek megfogalmazásának egyszerű útja. Mikor Lucy értesült nagypapája haláláról, több „testvére” is hirtelen életét vesztette. „Nagyon is tárgyilagosan beszélt róla – mondták el a szülők. – A barátaink azon viccelődtek, hogy biztos járvány tört ki köztük.”
Az iskolások: Megvan rá az okuk
A 8 éves Shea McMahon és 6 éves öccse, Jack mindketten tagadták, hogy elcsenték kishúguk kórházi karszalagját a dobozából. „Próbálkoztam kiabálással, hízelgéssel, megfenyegettem őket, hogy egyikük sem kap vasárnap reggelit, míg be nem vallják” – mondta el az édesanyjuk. Pár perccel később Jack magára vállalta, de mikor az anyja a részleteket kérdezte, pánikba esett. „Végül beismerte, hogy nincs nála. Csak azt akarta, hogy hagyjuk abba a kérdezősködést. Végül Shea, az igazi tettes sírva fakadt.”
Jack kísérlete, hogy átvállalja bátyja bűnét, egy fontos fejlődési fordulópontot jelez: képes „jó ügy érdekében” hazudni, mellyel valaki más előnyhöz juthat, vagy elkerülhetjük vele azt, hogy megbántsunk mást. A pszichológus, Crossman szerint ez társas tudatosságra és érzékenységre utal.
Ahogy azonban Shea hallgatásából is láthatjuk, az 5-8 évesek időnként már elkalandoznak a nem annyira jóindulatú hazugságok világába. Ebben az életkorban még megérthető, olykor megbocsátható okokból teszik. Például tartanak attól, hogy nagyot csalódunk bennük, félnek a büntetéstől, vagy mert túlságosan túlterheljük őket. (Ha egy gyereknek gondot okoz a matematika, lehet, hogy azt hazudja majd, hogy nincs belőle leckéje.) Mielőtt szobafogságra ítéljük, vagy eltiltjuk a tévézéstől, nézzük meg, hogy mi késztette hazugságra.
Kamaszkor: Az igazság határainak feszegetése
Mikor Guilberték Halloween-partyt rendeztek idősebb lányuk, a harmadikos Aurora osztálytársainak, a z újságírónő férje kitalált egy kísértetes történetet a sarki romos házról. A végén a lányok mindenképp el akartak menni oda, hogy lássák. Kilenc évesen már konkrét fogalmaik vannak az igazságról és a hazugságról, de a kettő közti szürke területet illetően még mindig meglehetősen naivak.
Ha már a szürke területekről beszélünk, a kamaszok egyre inkább titkolózni kezdenek olyan dolgokkal kapcsolatban, amit addig gond nélkül megosztottak velünk. Ne lepődjünk meg azon, ha többet nem pletykál az ebédlőasztalnál. Ez a titkolózás nem azt jelenti, hogy elhallgat valamit, vagy rosszban sántikál. Ez inkább az érettség jele. „Azok a 13-14 évesek, akik még mindent elmondanak a szüleiknek, nem nőttek fel” – mondta Dr. Brody.
Ahogy a gyerekünk egyre függetlenebb lesz, lehet, hogy időről időre visszaél majd vele. Mikor a 9 éves Joey DeMille megkérte anyját, ne nyaggassa tovább az olvasónapló vezetésével, az anyja engedett neki, és rábízta a felelősséget. „Egész januárban nem kértem, hogy mutassa meg, de Joey megesküdött, hogy naponta vezeti. Mikor be kellett volna adni a füzetet, majdnem elájultam, hogy szinte teljesen üres. Egy teljes hónapon át hazudott nekem” – mondta az anya.
A leckéről, házimunkáról, fogmosásról szóló alkalmi hazugságok bár bosszantóak, nem szokatlanok ebben az életkorban. Ha azonban egy tini krónikusan hazudozik, szakszerű segítségre lehet szüksége. „Az ideges, túlterhelt gyerekek, akik úgy érzik, nem tudnak megfelelni, hazudozhatnak – mondja Dr. Berger. Jelezheti, hogy a gyerekre túl sok stressz nehezedik.” Ugyanakkor utalhat arra is, hogy a ragyogó elméjű gyerek ezt tartja elfogadható taktikának.
Hogyan vehetjük rá a gyerekeket az igazmondásra? Mi magunk járhatunk elől jó példával. Elmagyarázhatjuk, hogy a hazugság milyen negatívan befolyásolja a hitelét és a megítélését. „Ez egy olyan lecke, mely nem ülepedik le azonnal” – mondja Crossman. Igaz, ebben a korban egyik tanulság sem, viszont esélyt ad arra, hogy a füllentő gyerekből becsületes felnőtt váljék.