A légzési elégtelenségnek vannak súlyosabb és egyszerűbb formái, egy azonban biztos: az állapot mindenképpen kivizsgálást igényel.

A magzat az anyaméhben teljes komfortban, melegben, biztonságosan ellátva „él, mint hal a vízben”. A születést követően jobb esetben a szülőcsatornán keresztül, máskor császármetszés segítségével hirtelen a zord külvilágban találja magát, ami önmagában is igen nagy stressz. Megszűnik a „mentőöv”, a köldökzsinór szerepe, és meg kell tanulnia szükségleteit a külvilágból kielégíteni. Levegőt kell venni, szájon keresztül étkezni, elkezdődhet a székletürítés, megváltozik a hőtermelés, a keringési viszonyok és még egy sor körülmény.

Légzési elégtelenség

A 34. terhességi hetet megelőző szüléseknél, de néha ezt követően is, az újszülött [0] tüdeje még nem érett, nem tartalmaz megfelelő mennyiségű felületaktív anyagot. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az első légvételt követően az ilyen gyermekek tüdeje részben vagy teljesen összeesik, nem képes a kellő légzőfelület kialakítására és a levegő oxigénjének optimális felhasználására. Ezen lélegeztetéssel, illetve felületaktív anyag légutakba juttatásával az esetek nagy részében segíteni lehet. Végleges megoldása speciális koraszülött centrumokban történik.

A magzatvizet méhen belül is benyelheti a gyermek. Ha az a terhesség végére fertőzővé válik, akut anyai betegség miatt, illetve az elhúzódó vagy magzati problémák miatt zöldessé, mekóniumossá válik, és bekerül a gyermek légútjaiba, különböző fokú légzési elégtelenségeket okozhat. Ezek közül legsúlyosabb az egész szervezetet érintő fertőzéses folyamat, a szepszis, de lehet a következmény „egyszerű tüdőgyulladás” is, ami nem mindig zajlik egyszerűen.

A születést követő kóros légzésformák, nyögdécselő és szapora légzések hátterét kutatni kell. A gyermekorvos nem szadista hajlamát éli ki, amikor laborvizsgálatokat és vérvételt kér, röntgenre vagy ultrahangra küldi a gyermeket, hanem segíteni akar.

Hosszú út hazáig?

Igazolt fertőzéses esetekben antibiotikus kúrát kell alkalmazni, melyek hosszúsága eltérő, és természetesen nem veszi figyelembe az ötödik napos hazaadás idejét, csakis a gyermek gyógyulását.

A külvilági élethez való alkalmazkodás nehézségei legtöbbször spontán megoldódnak, ami persze nem azt jelenti, hogy amíg a kóros légzési tünetek fennállnak, ne történne semmi. Mi, gyermekgyógyászok is azt szeretnénk, ha az újszülött minden percét édesanyja mellett tölthetné, de amíg kóros dolgokat észlelünk, a gyermeket ki kell emelnünk ebből a meghitt kapcsolatból.