Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A légzési elégtelenségnek vannak súlyosabb és egyszerűbb formái, egy azonban biztos: az állapot mindenképpen kivizsgálást igényel.
A magzat az anyaméhben teljes komfortban, melegben, biztonságosan ellátva „él, mint hal a vízben”. A születést követően jobb esetben a szülőcsatornán keresztül, máskor császármetszés segítségével hirtelen a zord külvilágban találja magát, ami önmagában is igen nagy stressz. Megszűnik a „mentőöv”, a köldökzsinór szerepe, és meg kell tanulnia szükségleteit a külvilágból kielégíteni. Levegőt kell venni, szájon keresztül étkezni, elkezdődhet a székletürítés, megváltozik a hőtermelés, a keringési viszonyok és még egy sor körülmény.
A 34. terhességi hetet megelőző szüléseknél, de néha ezt követően is, az újszülött tüdeje még nem érett, nem tartalmaz megfelelő mennyiségű felületaktív anyagot. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az első légvételt követően az ilyen gyermekek tüdeje részben vagy teljesen összeesik, nem képes a kellő légzőfelület kialakítására és a levegő oxigénjének optimális felhasználására. Ezen lélegeztetéssel, illetve felületaktív anyag légutakba juttatásával az esetek nagy részében segíteni lehet. Végleges megoldása speciális koraszülött centrumokban történik.
A magzatvizet méhen belül is benyelheti a gyermek. Ha az a terhesség végére fertőzővé válik, akut anyai betegség miatt, illetve az elhúzódó vagy magzati problémák miatt zöldessé, mekóniumossá válik, és bekerül a gyermek légútjaiba, különböző fokú légzési elégtelenségeket okozhat. Ezek közül legsúlyosabb az egész szervezetet érintő fertőzéses folyamat, a szepszis, de lehet a következmény „egyszerű tüdőgyulladás” is, ami nem mindig zajlik egyszerűen.
A születést követő kóros légzésformák, nyögdécselő és szapora légzések hátterét kutatni kell. A gyermekorvos nem szadista hajlamát éli ki, amikor laborvizsgálatokat és vérvételt kér, röntgenre vagy ultrahangra küldi a gyermeket, hanem segíteni akar.
Igazolt fertőzéses esetekben antibiotikus kúrát kell alkalmazni, melyek hosszúsága eltérő, és természetesen nem veszi figyelembe az ötödik napos hazaadás idejét, csakis a gyermek gyógyulását.
A külvilági élethez való alkalmazkodás nehézségei legtöbbször spontán megoldódnak, ami persze nem azt jelenti, hogy amíg a kóros légzési tünetek fennállnak, ne történne semmi. Mi, gyermekgyógyászok is azt szeretnénk, ha az újszülött minden percét édesanyja mellett tölthetné, de amíg kóros dolgokat észlelünk, a gyermeket ki kell emelnünk ebből a meghitt kapcsolatból.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
