A kutatók vörös húsnak számították a marha, a bárány, a borjúés a sertéshúst; feldolgozott változataik pedig különféle eljárásokkal tartósított (a fagyasztás nem tartozik ide), többnyire sertésés marhahúsfélék voltak, mint például sonka, szalámi, kolbász, májpástétom, húskonzerv, löncshús és sózott marhahúskonzerv.

Az eredmények szerint a bélrák kockázata háromszor nagyobbnak bizonyult azok körében, akik rendszeresen, naponta 160 grammosnál nagyobb adag vörös húst, vagy húskészítményt fogyasztottak, azokhoz képest, akik heti egynél kevesebbszer ettek 80 gramm, ugyanilyen húsféléket. A vizsgálat idõtartama alatt összesen 1330 résztvevõ betegedett meg bélrákban.

A szárnyashús fogyasztása nem befolyásolta a daganatos betegség kialakulásának esélyét, ellentétben a halfogyasztással: azoknál, akik minden másnap fogyasztottak halat, a megbetegedés kockázata közel harmadával alacsonyabb volt, mint azoknál, akik heti egynél kevesebb alkalommal ettek halat. Azt is kimutatták, hogy az alacsony rosttartalmú étrend is növeli a bélrák kockázatát.

Ugyan már eddig is sejthetõvolt, hogy a nagy mennyiségû vörös hús, és a húskészítmények fogyasztása növeli a bélrák kockázatát, de ez volt az elsõ erre irányuló nagyszabású európai felmérés, amely ezt valóban ki is mutatta. Az okokat illetõen két feltételezelés él: az egyik szerint a vörös húsokban nagyobb mennyiségben megtalálható mioglobin (az izmok vörös festékanyaga) és a hemoglobin felelõsek egy olyan bélfolyamatért, mely karcionogén (rákkeltõ) anyagok képzõdéséhez vezet. A másik teória az, hogy a problémát az ún. heterociklikus aminok okozzák, melyek a fõzési, feldolgozási folyamat során keletkezõ karcinogén anyagok. Bár utóbbiak megtalálhatók a szárnyasokban is, ezek a húsfélék mégsem fokozzák a rák kialakulásának esélyét.

A kutatás tanulság tehát az, hogy a bélrák kialakulásának esélye csökenthetõ a rostbevitel növelésével, illetve a vörös húsok és a húskészítmények fogyasztásának csökkentésével, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a kutatásban szereplõ napi 160 grammos húsmennyiségnél az átlag európai valószínûleg kevesebbet fogyaszt.