2024. December 02. hétfő
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Bűncselekmény-e, ha 13 éves lányomnak óvszert adok? – Gátak nélkül neveljük gyermekeinket a szexre.
Nekem egy olyan kérdésem lenne, amelyhez egyaránt szükséges – azt hiszem - a jogi, szexológiai és pszichológiai szaktudás. Egészen röviden, arról van szó, hogy nemrégiben megdöbbenéssel hallottam, miszerint bűncselekményre való bátorítás lenne az, ha óvszert adok a 13 éves gyermekemnek. A kérdésem tehát, mindössze annyi, hogy igaz-e ez, avagy csak ijesztgetésről van szó?
A kérdés fölmerülésének a hátteréhez talán tudni kell itt azt is, hogy a mi családunkban hat gyermek nevelkedik, fiúk és lányok egyaránt és már több mint tíz éve mindennapos nálunk a meztelenség. Rendszeresen járunk nudistatáborokba és igyekszünk a "tantrikus szex" tanításai szerint élni. "Eléggé el nem ítélhető" módon, a párommal még "swingelünk" is. Tehát, meglehetős szálka vagyunk egyesek szemében - s lehetséges, hogy innen is fúj a szél. Mi a szabad szerelem jegyében őszintén fölvállaljuk poligám vágyainkat, és ettől csak tisztábbnak, becsületesebbnek érezzük magunkat. Ennek megfelelő légkör lengi körül a nemiség kérdését is, kezdve a gyermekek nemi nevelésétől. Nálunk nincsenek tabu-témák, mindenről tudnak amiről mi: a börtönbe zárt nemiség (monogámia) számukra már nem az egyedül lehetséges képlet. Az őszinte, meztelen élet révén meg sem tanulták a testiség és a nemi izgalom összekapcsolását. A nemi szervek látványa önmagában nálunk nem is okoz még nemi izgalmat. Családunk nőtagjai pl. éppolyan természetességgel vetik szét a lábaikat, vagy ülnek törökülésbe, mint a fiúk. Még csúnyán sem beszélünk a nemiségről, s a nemi szervek hétköznapi neveit (fütyi, punci) szinte áhítattal, de legalábbis ugyanolyan természetességgel ejtjük ki, mint a kenyeret és a vizet. Viszont, a 13 éves lányunk már évek óta szeretkezni akar (sőt, a 11 éves is). A tiniújságokban is azt olvassa, hogy a pszichológus szerint neki kell eldöntenie, mikor válik éretté az első szeretkezésre. A 14. év betöltéséről hallani sem akar. Csak zárójelben jegyzem meg, már kilenc évesen megjött a havi vérzése, volt és van már több fiúbarátja, régóta pettingel is velük, nemritkán csoportosan és rendszeresen végez önkielégítést is (meglehetős hangerővel). Már legalább nyolc éves kora óta rendszeresen simogatja magát, és azóta él meg orgazmusokat is. Ez az egyik őszinte beszélgetéseink alkalmával derült ki, jó pár évvel ezelőtt. Akkor a gyermekek öningerléséről olvasgattunk, és akkor ő magától értetődően elmesélte, hogy maga is be-bedugja az ujjait a hüvelyébe. Ezt sokszor egészen addig csinálja, amíg "nagyon jó nem lesz". Amikor rákérdeztem, milyen gyakran történik ez, a csodálkozó (!) válasz ez volt: "hát minden este." S hogy gyakorlatilag már mindig így alszik el. Megmagyaráztuk neki, hogy ez akkor is természetes dolog, ha egyesek ezért kigúnyolnák; s hogy ezért ne is "dicsekedjen" vele. Sőt, hogy ezzel csak az orgazmuskészségét erősíti ("így jobban fogod élvezni majd a szeretkezést"). Nem csinálta azonban jól (rögtön meg is mutatta, nem szégyenlős fajta), mert a csiklójáról nem vett tudomást. Figyelmeztettük rá, s azóta azt is ingerli. Még mielőtt megjött volna a vérzésük, kioktattuk a pelyhesedő lányainkat, hogy a fiúkkal ne játszanak többet papás-mamás szeretkezéseket, mert bármikor beköszönthet náluk az első peteérés és a nem kívánt terhesség. A nagyobbik lányunk később bevallotta, hogy a fütykösöket attól kezdve a fenekébe rakta, és az is elég jó volt neki (11 évesen már meglehetős medence- és mellbősége volt neki). Egyébként a vele "játszó" fiatalemberek is általában a szwingerklubban megismert párok, barátaink gyermekei; tehát, hasonló nemi öntudattal rendelkeznek. Nem mocskos szájúak, nem szólják meg-, nem híresztelnek senkiről semmit. Magam sem látom tehát az okát, hogy eltiltsuk lányunktól a normális nemi életet, hiszen van olyan érett rá, mint sok 18 éves. Hiányzik neki. Viszont, ezt csakis óvszerrel tartom elképzelhetőnek. Most azonban jött a döbbenetes figyelmeztetés: nem szabad neki óvszert adnom! Vagyis: legyen csak terhes, kapjon csak el bármilyen nemi betegséget - ha már nem tudom lebeszélni őt a közösülésről, önmaga diszkriminálásáról. Tartok tőle, hogy a törvényeink fittyet hánynak a minden embert - korhatár nélkül - megillető nemi jogokra. Tartok tőle, hogy a lányunk így titokban fog szeretkezni s adott esetben már csak a nem kívánt terhességgel kell szembenéznünk. Az óvszer-kérdés egy rendőrségi előadás nyomán merült föl. Igaz, nem mostanában volt, de fölírtam az előadók nevét: (őket viszont nem tudom elérni). Csak egy jó ismerősünk hallgatta őket, az ő szavait azonban komolyan vesszük. Gyámügyes szakemberről van szó, és az óvszer adásától (a "bűncselekményre bátorításról") való kemény eltanácsolás is tőle származik. Úgyhogy, akármilyen valószínűtlen is - mindeddig a számunkra is ez volt -, éppen egy némileg szakembernek számító személy vádolt meg minket "bűncselekményre bátorítás" címén, éspedig egy teljesen jóindulatú figyelmeztetés képében. Ami viszont a fiatalemberek korát illeti, ők 15-17 évesek: ezt sem tudjuk, hogy ők ezért büntethetőek lennének-e.
A. J.
Tisztelt Kérdező!
Kérdése valóban meglehetősen összetett.
A jogászi minőségemben adott válaszom előtt fel kel hívnom a figyelmet arra, hogy nem ismerem az eset körülményeit kellő részletességgel, tehát a válaszom csak általános lehet. Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy az alábbiak az én jogi álláspontomat tükrözik, nem biztos, hogy a nyomozóhatóság, a vádhatóság, illetve a büntetőbíróság hasonló következtetésekre jutna. Nem ismerek olyan ügyet, amelyben óvszer adása miatt büntetőeljárás indult volna – tehát vagy nem ismerem az említett szervek vonatkozó joggyakorlatát, vagy ami még valószínűbb, ilyen nincs is.
Ezen a fórumon nem kívánok nagyon árnyalt jogértelmezésbe bocsátkozni – az érintett problémák egy részéről írtam egy újságcikket, ami az alábbi linkre kattintva fellelhető.
http://www.nol.hu/cikk/447261/
Akinek még ez sem elég :), elolvashatja egy hosszabb, „tudományosabb” cikkemet itt: Vizi János: A nemi deliktumokról de lege lata és néhány javaslat de lege ferenda
In: Rendészeti szemle, , 2006. (54. évf.) 11. sz. 50-74. old.
A büntetőjog fogalomhasználatában a felbujtás áll legközelebb a „bűncselekményre bátorítás” fogalmához. A Btk. szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtásnak mindig egy vagy több konkrét bűncselekményre való rábírást kell megvalósítania – vagyis az óvszer átadása „csak a biztonság kedvéért”, egy konkrét személlyel való szexuális tevékenységekre való rábírás nélkül nem minősíthető felbujtásnak.
Álláspontom szerint nem is igazán a felbujtás, hanem a pszichikai bűnsegély jön szóba. Ha a fiatalokban már nagyjából kialakult a szexuális tevékenységek szándéka, de ezt attól teszik függővé, hogy kapnak-e valakitől óvszert, akkor aki az óvszert biztosítja számukra, esetleg pszichikai bűnsegélynek minősülhetne.
Természetesen a pszichikai bűnsegély sem jön szóba a „biztonság kedvéért” átadott óvszer esetében, csak akkor, ha egy konkrét esetben „itt és most helyzetben” valósul meg úgy, hogy aki az óvszert adja, az tudja, hogy az óvszer átadása nélkül a bűncselekmény nem valósul meg.
Bizonyos szempontból majdnem mindegy, hogy felbujtás, vagy bűnsegély – a kettő büntetési tétele megegyezik.
Jelentősége van a szereplők életkorának.
A magyar büntetőjog a szex terén 12 éves kornál húzza meg a „beleegyezési képesség” alsó határát – vagyis a partnerrel folytatott szexre nézve a magyar jogrend ennél fiatalabb személyeknél csak az autoerotikus tevékenységekre biztosítja a „nemi jogokat”. 12 évnél fiatalabb személlyel szexuális tevékenységeket folytatni minden esetben, a sértett beleegyezése esetén is bűncselekmény, feltéve, ha az elkövető büntethető – vagyis pl. elmúlt már 14 éves. Tehát ha a lánya 12 éves kora előtt 14 évnél idősebb fiúk „fütyköseit” rakta a fenekébe, akkor – ha csak az életkoron kívül más büntethetőséget kizáró ok nem merült föl - minden ilyen esetben megvalósult a szemérem elleni erőszak bűncselekménye. Amennyiben a bűncselekmények elkövetésében bármelyik részről a szülők felbujtóként, vagy bűnsegédként közreműködtek, akkor természetesen ők szintén felelősségre vonhatók, mégpedig szemérem elleni erőszak minősített esetéért.
A 13 éves lányuk esetében a 15-17 éves fiatalemberek akkor büntethetők - mégpedig megrontásért - ha a lányukkal az ő beleegyezése mellett hüvelyi úton közösültek. Az egyéb szexuális tevékenységek, amelyeket a büntetőjog fajtalanságnak, a köznyelv pedig pettingnek, orális- illetve anális szexnek, stb. nevez, ilyen korú személyek között nem büntethetők. (Ezek csak akkor minősülnek megrontásnak, ha az elkövető nagykorú, a sértett pedig 12 és 14 év közötti életkorú.) A szülői bűnsegédi közreműködés ebben az esetben is minősített esetként büntetendő. A felbujtásnál kissé más a helyzet – a megrontással kapcsolatosan a felbujtásszerű magatartásokat a törvény önálló bűncselekménynek minősíti, imígyen: „Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy mással közösüljön vagy fajtalankodjék, bűntettet követ el…” Minősített eset valósul meg, ha „(a) bűncselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, avagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása .. alatt áll.”
Itt zárul a kör – ha megvalósul a rábírás, vagy a bűnsegély és ennek keretében történik meg az óvszer átadása, akkor beszélhetünk bűncselekményről a 13 éves lány esetében.
Nem csak nemi bűncselekmények jönnek szóba. Elképzelhető, hogy a hatóság, illetve a bíróság olyan mértékben nem értene egyet az Önök nevelési gyakorlatával a szexualitás terén, hogy megvalósultnak ítélné a kiskorú veszélyeztetése elnevezésű bűncselekményt. Természetesen gyámhatósági eljárás is szóba jöhet.
Szexológiai szempontból – ismét leszögezve, hogy nem ismerem a konkrét körülményeket – arra kel felhívnom a figyelmet, hogy a testi érettség nem feltétlenül jár együtt a pszichoszexuális érettséggel. 10-11 éves leányok meglehetősen ritkán minősíthetők elég érettnek ahhoz, hogy szexuális partnereik legyenek. A leírtak komolyan felvetik azt a gyanút, hogy a gyerekek esetében nem valódi szexuális igények kielégítéséről, hanem mintakövetésről lehet szó.
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
