válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol

Elutasítóvá váltam a párom szexuális közeledéseire
Egy 25 éves lány vagyok, s egy nagy problémával fordulok Önhöz. A párommal 8,5 éve vagyok együtt, s ebből kb. 3-4 éve élünk együtt. A kapcsolatunk első 4-5 évében a szex tökéletesen működött, igaz, hogy akkor nem tudtunk olyan gyakran találkozni. De amikor együtt voltunk, soha nem tudtuk volna elképzelni azokat a napokat/órákat szex nélkül. Ha nem voltam vele, akkor mindig a szexuális együttléteinkről ábrándoztam. Viszont ez néhány éve megváltozott. Először csak ritkábban volt kedvem szeretkezni, most már viszont eljutottam arra a pontra, hogy kb. havonta egyszer van kedvem hozzá. A párom viszont szinte minden nap /másnap próbálkozik, de én nagyon sokszor elhárítom a közeledését. Legtöbbször fáradtságra hivatkoztam (ami igaz is, mert néha már a szex gondolatától is olya fáradtnak érzem magam, hogy azonnal elalszom), néha viszont nyíltan megmondtam neki, hogy nincs kedvem hozzá. Viszont néha már annyira megsajnáltam, vagy szégyelltem ismét nemet mondani, hogy annak ellenére is szexeltünk, hogy nem volt hozzá kedvem. Ilyenkor nagyon ritkán bár, de előfordult, hogy közben megjött hozzá a kedvem, egyszer-kétszer még az orgazmusig is eljutottam. De csak úgy, hogy közben erotikus témájú jelenetekre gondoltam. (Ezen pornófilmbeli jeleneteket értek, nem pedig azt, hogy gondolatban más pasival voltam)
Azt figyeltem meg, hogy nem csak konkrétan a szexhez való magatartásom változott meg, hanem mindenhez, aminek van valami szexuális töltete. Pl. régen szerettem pornófilmet nézni. Most is megnézem, fel is izgat, de közben undorodom is tőle. Illetve anno a kétértelmű, erotikus tartalmú megjegyzéseket "fel sem vettem", az utóbbi időben viszont már zavarnak; és az is, ha a nemi szervek különböző megnevezéseit kimondja valaki.
Nagyon zavar, hogy így megváltoztam, nincs olyan nap, hogy ne gondolkodnék el rajta, hogy miért lettem ilyen. A párom is próbált már erről beszélni velem, de neki sem tudtam semmi "okosat" mondani. Eddig még teljesen őszintén el sem mertem mondani neki az érzéseimet, a napokban mondtam el neki ezeket a dolgokat részletesen. Szerencsére segíteni akar, azt mondta, ha nem tudunk változtatni a helyzeten, akkor is mellettem marad. De én nem akarok tovább így élni... Illetve még hosszabb távon, félek attól, hogy másnál keres kielégülést. Mert ő az egyoldalú orális szexet sem "engedi", ha a közösüléshez nincs kedvem.
Most azt beszéltük meg, hogy ő nem kezdeményez, megvárjuk, amíg nekem magamtól van kedvem hozzá. A poén az, hogy mióta ezt "kitaláltuk" (2 napja), azóta van kedvem, csak mégsem akarok közeledni felé, mert elég hihetetlen, hogy rögtön kívánom, mikor nemrég beszéltük meg, hogy néha már undorodok a szextől. De félek attól, hogyha ez az izgalom elszáll, ismét heteknek kell eltelnie ahhoz, hogy szeretkezni akarjak.
A páromhoz szeretek szimplán odabújni; szeretem, ha megölel, simogatja az arcom, csak a szexuális érintésektől "vagyok rosszul". Más férfit sem kívánok. Gondoltam már arra, hogy talán attól alakult ez ki bennem, mivel a párom olyan gyakran próbálkozott, hogy valamiféle elvárásnak tartottam részéről, és ez blokkol. Vagy 4 évvel ezelőtt félreléptem, a párom pedig 1 éve, de mindkettőnknek nagy lelkiismeret furdalása volt utána, nem is volt jó, bevallottuk egymásnak, megbocsátottunk, és én (saját bevallása szerint ő sem) nem tudnám megtenni még egyszer. Talán ez hat ki a szexuális életemre? Pedig úgy érzem ezen túltettem magam, nem is jut eszembe, csak nagyon ritkán. És hogy teljes képet adjak magamról leírom azt is, hogy vallásos családban nőttem fel, katolikus iskolába jártam, és otthon arra neveltek, hogy szex csak házasság után. Ezt én nem tartottam be; mikor elvesztettem a szüzességem, és még utána hónapokig, lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, de aztán elmúlt.
Azt hiszem "nagyvonalakban" minden lényeges információt leírtam.
Dr. Vizi János