válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol

Férjem előtt titkolom, hogy bulimiás vagyok
Jó pár évvel ezelőtt - 7-8 éve - elég hosszú idejű párkapcsolat, eljegyzés után vége lett egy komoly kapcsolatomnak, aminek következtében pár hét alatt, nem is tudom hogyan, kialakult nálam a bulémia, amiről már igen tájékozott vagyok, hiszen akkoriban sokat, sőt szinte minden szabadidőmet ezzel a témával töltöttem. Akkor majdnem 2 évig tartott mire kikeveredtem belőle- legalábbis akkor úgy tűnt rendbejöttem, amit most már tudok, nem egészen így van. Ezt követően 2-2,5 évig tünetmentes voltam, majd a munkában állás, az életbe kilépés és az azzal járó nehézségek hatására időnként néha előfordult ismét a feszültségek ezen igen rossz módszerrel történő levezetése, de ez még nem volt gyakori. Mit értek ez alatt? A fenti sorok esetében a 2 éves bulémiám az nagyon komoly volt, szinte naponta, sokszor napi 2-3 alkalommal is voltak ilyen evési és hánytatási rohamaim! Pár éve pedig, a munkába állást követően "csak" heti 1-2 alkalommal és akkor is "csak" napi egyszer! A jelenlegi problémám sajnos az, hogy ismét kezd eluralkodni rajtam ez a szörnyű dolog...van egy 15 hónapos kisfiam, s a szülést követően 10 hónap után ismét előjött a farkasétvágy és a hánytatás, eleinte "csak" heti 1-2 alkalommal, mostanság pedig már szinte naponta egyszer! NEM SZERETNÉK ODA JUTNI AHOL SOK ÉVE VOLTAM...MEG AKAROK ETTŐL SZABADULNI,TÖBBSZÖR EL IS HATÁROZTAM ELÉG -VÉGE, NEM LESZ TÖBBÉ, de mindig"meggyőz" valami belső hang... Nagyon elkeserít, hogy a kisfiam sincs olyan hatással rám, hogy érte erőt vegyek ezen a kínzó szenvedélyen...rossz anyának, rossz feleségnek és igen magányosnak (mivel nincs felnőtt társaságom hétközben-napközben) érzem magam. Ami már ijesztő számomra is, hogy kb. 3 hete erős fejfájással küzdök, zsibbad a nyakam, kisugárzik lassan az egész fejemre, és szédülök, nagyon alacsony a RR, pulzusom is. Olvastam arról, hogy a bulémia következtében erősen sérülhet az agy kérge is, ami igen súlyos megbetegedéshez vezethet. Lehet, hogy már itt tartanék? Nem akarok lebénulni, megrokkanni, felelős vagyok már egy életért...akkor miért nem sikerül az amúgy igen határozott, céltudatos, kitartó önmagamnak ezzel is leszámolni? A dolgot nehezíti, hogy férjemmel ezt nem lehet megbeszélni. Sőt, SOHA MEG SEM TUDHATJA, mert annak 100%-osan válás lenne a következménye és még a gyereket is elveszíteném, mert határozottan lenézi, elutasítja, gyűlöli a szenvedélybetegeket, akik a szemében csak "akaratgyenge-szerencsétlen emberek", amit én persze másképp látok, hiszen átéltem már ilyet amint írtam és innen nézve azért nem teljesen így van, ahogy ő látja. De a lényeg, hogy NEM ÉRTENE SOHA MEG...persze időnként én se értem magam, miért teszem, de az biztos nem elítélni, hanem megérteni és kezet nyújtani kell ezeknek az embereknek, bármely szenvedély tartja fogva is őket...ezt én nem kapnám meg. Kérem segítsen, mit tegyek, valóban az agyam és a gerincem is elkezdhetett már leépülni, megbetegedni? Mi lesz ennek a folytatása?
Dr. Vizi János