válaszok: szex, pszichiátria

Kedves Doktor Úr!

Én egy 24 éves lány vagyok, aki komoly lelki problémákkal küzd. A történetem a következő: 18 éves koromban szerelmes lettem egy olyan fiúba, aki többször megalázott a nőiességemben, aki a fizikai bántalmazást sem vetette meg. Mégis vele voltam másfél évig. Szexuálisan kívántam, de sosem elégített ki, szörnyű hogy ezt kell írnom, de folyton otthagyott és ment kocsmázni. Rettegett attól h esetleg terhes leszek, ekkor elmentem nőgyógyászhoz. Megvizsgált, már amennyire tudott, és azt mondta, hogy meg kell műteni, ugyanis túl vastag a szűzhártyám, így egyszerűen lehetetlen a közösülés. A műtét után elkezdtem szedni a tablettát. A vágyat nem csökkentette, de a kapcsolatunk annyira megromlott, hogyha oda került volna a sor, ő rögtön bele a közepébe, semmi előjáték, és egyszerűen képtelen voltam őt úgymond beengedni. Ezután szinte már nem is próbálkozott, én kiszerettem belőle, majd szakítás lett a vége. Életem egyik legjobb döntésének tartottam, de olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy teljesen megváltoztatott.

Egyetemre kezdtem járni, a nőgyógyászom javaslatára nem hagytam abba a fogamzásgátló szedését, mert így legalább a ciklusom rendben volt (előtte 18 naponként menstruáltam) Az egyetem alatt megismertem egy srácot, akibe totál belebolondultam, de ő csak szexet akart. Mivel nagyon oda voltam érte, úgy gondoltam miért ne... de nem működött a dolog. Nem volt jó, amit csinált, és nem kívántam őt, csak a szexet. Persze folyton bántott a gondolat is h mást nem akar tőlem. Ezért otthagytam. Az egyetem alatt elég sok rosszban volt részem - családi problémák: szüleim elváltak - édesanyám lelépett egy másik pasival, azóta édesapám alkoholista lett. A bátyám lelkibeteg, de nem hajlandó elmenni orvoshoz. Anyámmal sokáig nem tartottam a kapcsolatot, mert - hát amit tett. Folyamatosan perel minket.... történt egyszer, hogy egyik évben nem kaptam kollégiumot, de mivel a tanulmányaim folytatása forgott kockán, kétségbeesésemben megkerestem őt. Azonnal jött, segített, odaköltöztem hozzá és az élettársához.

Egy hétig voltam náluk, ugyanis a pasija megpróbált velem kikezdeni. (egyik reggel sokat beszélgettünk a konyhában - anyám elment dolgozni. és elkezdte mondani h mennyire örül h ott vagyok, és h anyu is boldogabb. Ekkor megölelt - ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy elkezdett csókolgatni és fogdosni. Szerencsére hamar kikerültem a kezei közül, hiszen azonnal visszautasítottam. Megrémültem. A pasi elment, ekkor azonnal felhívtam anyut, de nem hitt nekem. Este megtörtént a szembesítés, de a pasi mindent letagadott. Anyám elzavart.... ez volt tavaly októberben. Azóta nem hallottam felőle, csak továbbra is perel minket a vagyonmegosztás miatt.

Sikeresen találtam kollégiumot, így folytathattam a tanulmányaimat. Kicsit kezdtem felengedni, újra eljártam bulizni barátokkal. És nemrég meg is ismertem valakit. Nagyon kedvelem de olyan megmagyarázhatatlan félelem van bennem, hogy én magam sem hiszem el. Nagyon kedves velem, megértő és türelmes. Ismeri a múltam, de hát férfiból van és igényli a szexet. Na már most itt jön a probléma. Én még nem vagyok kész rá. Próbálkozik, persze nem erőlteti, de sokszor visszautasítom, vagy ha engedek, rögtön eszembe jut, hogy mi van ha nem sikerül behatolnia. Tudom, hogy lazítanom kéne, elengedni magam, de nem megy. Még csak hónapja vagyunk együtt, de engem nagyon bosszant, hogy nem tudom megadni neki amire vágyik. (És azt sem értem magamban, hogy van amikor kívánom, van amikor abszolút nem. És ha nem, akkor semmilyen simogatásnál nem érzem azt a bizonyos bizsergést.)

Olvastam a neten, de csak azt találtam h esetleg frigid vagyok, ez a szó szörnyű! Kétségbeestem, mivel nem akarom őt elveszíteni, bátorságot vettem magamon és ma reggel elmentem a nőgyógyászomhoz. Mivel szexuálpszichológusra nincs pénzem ezért gondoltam az ő tanácsa is elég lesz. Megkérdezte h szerelmes vagyok e, rögtön rávágtam h nem, de nem mondta h ez olyan nagy probléma, igazából nem mondott rá semmit. De nagyon kötődöm a fiúhoz, és nagyon szeretném ha minden rendben lenne köztünk. Megvizsgált, de szinte alig tudott - azt mondta tiszta feszültség vagyok és nagyon görcsös. Azt mondta h hagyjam abba fogamzásgátlót, hátha jobb lesz a vágy. De mondtam h annak idején az exemnél undorodtam az óvszertől, mert h idegen anyag, és már attól görcsösen reagáltam ha a hüvelyem közelébe került. (Ezért nem használok tampont sem.) A másik megoldás, hogy próbáljuk ki a síkosítót, és h mellette próbáljak meg ellazulni, és ne utasítsam vissza a partnerem semmiképp. Még említette az alkoholt, hogy oldja a gátlásokat. Beszélgettünk, de olyan ideges voltam közben, hogy patakokban folytak a könnyeim. Ezért gondoltam, hogy megpróbálom leírni, kiadni magamból, ha már az orvosomnak nem sikerült, úgy ahogy most itt. Nem akarom őt elveszíteni... szeretnék normális nő lenni.

Képtelen vagyok megérteni, hogy ez miért megy nekem ez olyan nehezen. A barátnőim is folyton a szexszel jönnek. De az utóbbi időben már csak annyit mondok, h ez csak rám tartozik. Nem értik meg h nekem ez mennyire rossz. Kérem írjon pár jó szót, és remélem nem vagyok lehetetlen eset. Szeretnék és akarok ezen változtatni!

Köszönöm.