válaszok

Tisztelt Dr.!

A gondom, az hogy nem vagy igen nehezen tudom megosztani a gondjaimat másokkal még a családon belül is. Idõnként teljesen üresnek érzem magamat. Társaságban nehezen oldódom. Magamat nem tudom hová tenni a világban, a gondolataimat nem merem megosztani másokkal, mert félek, hogy olyasmit mondok, ami nevetséges. Még a szüleimnek Sem szoktam szinte elmesélni semmit sem, valahogy olyan távolinak érzem õket magamtól. Csak nagyon kevés az az ember, akik között jól tudom érezni magamat.

27 éves vagyok. A szüleim még 2 éves koromban elváltak. 10 éves koromig 4 településen laktam. Úgy 12 éves voltam, amikor mostohaapám is elköltözött tõlünk. Gyerekként már 8 órakor le kelet feküdni nyáron annak ellenére, hogy a többi gyerek kint játszott. Anyám egy idõben rászokott az italra, amit nagyon szégyelltem szerencsére ez késõbb javult, de ez elég volt, ahhoz hogy eltávolodjak tõle. Az unokatestvéreimet is távolinak éreztem magamtól, úgy éreztem, mintha csak azért szeretnek, mert rokon vagyok. Sokat szoktam álmodozni, mi lenne, ha címmel, magamról és a világról. Szeretném ez emberek érzéseit mélyebben átérezni, segíteni a rászorulókon. Talán ha ide-oda utazgatnék, az segítene feloldódni. Az egyik közeli ismerõsöm mindig mondogatja hogy legyek kicsit önzõ. Félek, hogyha elkezdem, akkor nem tudok az egészséges határnál megállni. Nem merek olyan helyzetbe keveredni, ami kényelmetlen lehet számomra, az ilyen helyzetektõl, ha tehetem, elmenekülök. Szeretem, amikor olyan történik, ami ritka esemény, még ha testi fájdalommal is jár. Azért nem annyira hogy szánt szándékkal megvágjam magamat, mazohista azért nem vagyok. Aki egy kicsit is kedves velem annak képes vagyok a sokszorosát visszaadni. Van, akit ez annyira zavar, hogy úgy érzi, kihasznál. Nem tudom miért nem tudják elviselni a...... kedvességemet. Van, amikor késõbb jövök csak rá, hogy ezt kelet volna tennem vagy éppen fordítva, hogy nem. Az ilyen felismerések általában már néhány óra esetleg nap múlva történik. Ilyenkor úgy érzem és általában is, hogy lassú a felfogóképességem, amit én nagyon hátrányosnak és kellemetlenek érzek.

Herbike

Kedves Herbike!

Köszönöm, hogy ilyen sok értékes és személyes információt megosztottál velem. Ami a gyerekkorodat illeti, nos hát, ahogy mi felénk mondják -nem piskóta! Ezen túl pedig sok mindent megmagyaráz. Többek között azt a hihetetlenül nagy igényedet arra, hogy kapcsolatot teremts emberekkel, és azt, hogy szeretet adj nekik. Azt gondolom, hogy igaza van az ismerõsödnek, légy önzõ úgy, hogy gondolj magadra, és csak az járjon a fejedben, hogy neked mi a jó! Neked az jó, ha szeretet adsz? Igenis adj szeretet minden körülötted levõnek, fogadd el az õ érzelmeiket viszonzásul és vágj bele a régóta dédelgetett álmodba, s biztosan megtalálod azokat a rászorulókat, akiken segíthetsz.

Az emberek többsége megszokásból cselekszik vagy fûzi a mondatait, ezért aztán ha váratlan helyzetbe kerülünk gyakran utána kapunk észbe, hogy milyen okosat vagy vicceset mondhattunk volna. Ez nem baj. Igyekezz ezeket észben tartani, hogy mikor legközelebb szükséged lesz rájuk, elõvehesd õket.

Addig is keresd a módját, hogy minél több emberen segíthess és minél több szeretetet tudj adni.

Üdv: a Netdoki