válaszok: szex, pszichiátria
Paranoiára gyanakszunk
Családunkban egy igen kényes probléma merült fel és nem tudjuk, hogyan reagáljunk. Az unokatestvérem élettársa (igen stresszes, sokat dolgozó középkorú nő) valószínűleg beteges féltékenysége túllép a józan határokon: A párja családjának MINDEN tagját elmarja mellőle, sem telefonálni, sem e-mail-ezni, sem egyedül eljárni nem engedi őt. Legutolsó cselekedete egy gyalázkodó levél volt az unokahúgom (a párja saját lányának) a barátjához. Természetesen engem is meggyanúsított és lesajnált a levélben, de én nem reagáltam rá. Azelőtt a párja volt-élettársát is zaklatta, szintén levélben, meg is fenyegette, hogy szálljon le az unokatestvéremről. Érthetetlen, hiszen az unokabátyám soha nem lép félre, becsületes és nagyon jószívű ember. Mi, a rokonai, nagyon félünk, hogy rosszabbodik a helyzet, paranoiára gyanakszunk.Tanácsra lenne szükségünk, hogy mi lenne a helyes viselkedés ilyen helyzetben? Ignoráljuk-e vagy válaszoljuk meg keményen, kikérve magunknak a stílusát? Nem szeretnénk, ha az unokatestvérem sérülne a mi válaszunk folytán, de még azt sem tudjuk, hogy őneki vajon tudomása van-e ezekről a kirohanásokról, támadásokról. A telefonját nem ő veszi fel, soha nincs egyedül és a stílusból ítélve még az sms -eit sem ő válaszolja meg. Nagyon aggódunk érte, de nem szeretnénk ártani, viszont tétlenül nézni sem lehet!

Kedves Kérdező!
Az unokatestvérük helyett, illetve nélküle nem tudják megoldani ezt a problémát. A személyre szóló támadásokat ugyanakkor higgadtan, de határozottan vissza kell utasítani. Az unokatestvérét pedig el kéne küldeni egy szakemberhez, mert a „közvetett” diagnózist csak elég sok adat birtokában lehet egyáltalán megkísérelni. Az esetleges megoldásra pedig csak így lehet javaslatot tenni.
A vital.hu kapcsolódó cikkét az alábbi címre kattintva olvashatja el
A paranoiások köztünk vannak