válaszok: szex, pszichiátria

Tisztelt Doktor úr!

Nagyon szeretnék egy számomra (is) komoly problémámnak véget vetni.
Kb. 15 éve küzdök a menzesz előtt idegességemmel, mondhatnám, kevés eredménnyel. Az, hogy nem tudok aludni, már megoldódik, mert este beveszek egy Remotiv extrát, és jól alszom.
De napközben elviselhetetlennek érzem magam, szinte élni sincs kedvem, csinálni valamit meg pláne nem. Idegesít mindenki, iszonyú nehezen indulok el otthonról, ha lehet inkább nem megyek a boltba sem.
A kisgyerekemmel vagyok itthon, nagyon türelmetlen vagyok vele is, a nagyobbikkal is, a férjemnek meg rendszeresen felajánlom, hogy inkább lakjon máshol... és ez így megy minden hónapban. Agyrém.
A férjem szokott vele viccelni, ha pl. megjegyzem, hogy hamarosan menstruálni fogok, mert érzem a feszültségemet: „akkor megint csomagolhatok...”, de szerintem ez már nem poénos. Engem igen zavar, mert eszem ágában sincs elválni.
A gyerekeink jól hallanak, teljesen megzavarhatom ilyenekkel őket. De nem tudom magam fékezni... Amikor ordibálok mindegyikőjükkel, és utána lehiggadok, iszonyú lelkiismeret-furdalásom van, annyira szégyenlem magam, elvonulok bőgni, és azon agyalok, hogy én miért vagyok ilyen idióta? Kaptam már olyan tanácsot is a nőgyógyimtól, hogy menjek ki az udvarra, vegyek mély levegőt, vagy dobjak ki valamit a kertbe. Néha beválik, de kevés...
Már kínomban nyugtatón gondolkodom, de utálnék ilyesmiket bevenni.
Mi a megoldás?
Köszönöm a segítségét!