válaszok: szex, pszichiátria

Tisztelt Doktor Úr!

23 éves nő vagyok és hetedik éve vagyok együtt a párommal, aki 24 éves. Még szinte gyerekként jöttünk össze (azért írom, hogy gyerekként, mert mind a ketten későn érő típusok vagyunk) és mindkettőnknek a másik volt az első. Nagyon szeretjük egymást, de a szexuális életünkben megmaradt a kezdeti éretlenség/ártatlanság. A szexuális életünkre mindvégig jellemző volt, hogy lassan bontakozott ki (lassan jött az első csók, első petting stb..) A konkrét behatoláshoz is nehezen jutottunk el. Ez kezdetben a páromnak azért nem volt jó, mert fitymaszűkület miatt fájdalmas volt számára a behatolás. Azóta megműtötték és egy idő elteltével újra próbálkoztunk. Az a probléma, hogy bár a páromnak van merevedése és fel is izgul; ha behatolásra kerül a sor, teljesen leblokkol vagy pedig behatol, de nem tudja elengedni magát. Ő ezt arra fogja, hogy a technikai kérdésekkel van elfoglalva. Ugyanakkor kudarcként éli meg a nem sikerült aktusokat. (Én is kudarcként élem meg, de főleg a saját nőiességem kudarcának.) Az is aggaszt, hogy még soha nem élvezett el Velem (petting során sem), csak amikor egyedül önkielégít. Mindketten eleve önbizalomhiánnyal küzdünk, és ez csak tovább ront a helyzeten. Nekem sem volt még Vele orgazmusom (az előzmények után bennem is vannak gátlások), ugyanakkor már nem tudok mit kezdeni a kielégítetlenséggel. Eddig nem önkielégítettem, mivel a párommal szerettem volna megtapasztalni az élményt. Mit tanácsol? Először ismerjem meg magam? Vagy a párommal fejlesszem a technikát? Vagy az, hogy még sohasem élvezett el Velem, lelki gondokra utal és ezt kéne legelőbb megoldani? Szoktunk beszélni a párommal a problémáról és Ő is nyitott, hogy megoldást keressünk.
Köszönettel: