Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
A testvéremnek nincs betegségtudata. Hogyan segítsünk rajta?
A testvéremről hosszú idő és sok kétségbeesett év után megállapították, hogy borderline szindrómája van. Az, hogy felállíthassák a diagnózist, évekbe tellett, mivel neki a betegségéből kifolyólag egyáltalán nincs betegségtudata. Sajnos a helyzet hétről hétre rosszabb, hónapok óta fekszik egy régi barátja lakásában, haza nem költözik, akkor inkább az utcára menne, mert a szülők ellenségek, akik be akarják gyógyszerezni, mert tönkre akarják őt tenni. Bár a régi barát is - „féltékeny rá és tönkre akarja tenni” - szerinte, úgyhogy nem tudom, meddig maradhat. A testét elborítják az általa véresre kapart kiütések, de bőrgyógyászhoz se jön, mert ott is be akarják gyógyszerezni. Szerinte mi nyálcsorgatós hülyét akarunk belőle csinálni. Tegnap a szüleim meglátogatták és kihívta rájuk a rendőrséget, mert őt zaklatják és el akarják lopni a munkáit, amik nincsenek is. Hogyan lehetne eljutni odáig, hogy segítséget kaphasson, hogy kezelni kezdjék? A magyar jogszabályok szerint addig nem lehet gyógykezeltetni, amíg ő alá nem írja, hogy vállalja a kezelést. De neki pont ez a betegsége, hogy mindenkit az ellenségének tekint, aki őt "gyógyszerezni" akarja. Meg kell várni tényleg, hogy magával vagy valakivel csináljon valamit? Miért kell addig várni, amíg lehet, hogy késő lesz?
A „távdiagnózis” meglehetősen bizonytalan dolog – de a leírás alapján némi kétségeim vannak a testvére borderline személyiségzavar diagnózisában. A borderline esetekre ugyanis – többek között - általában az jellemző, hogy turbulens, gyakran változó állapotok sorozatát láthatjuk, amelyben különféle pszichotikus tünetek is megjelenhetnek, de ezek átmenetiek. Ezzel szemben a leírása alapján a testvére állapota inkább stabilan rossz, illetve folyamatosan romlik, állandósult az ellenségessége, tartósan tévesen ítéli meg a helyzetét, stb.-stb. Többek között éppen azért, mert a pszichiátriai betegek egy részében a betegségbelátás hiányzik, a hatályos jogszabályok nem csak az önkéntes, hanem a beteg beleegyezése nélküli, esetleg akarata ellenére is végrehajtható sürgősségi és kötelező gyógykezelési formákat is ismerik. Sürgősségi gyógykezelésre orvos utalhatja be a beteget akkor, ha úgy ítéli meg, hogy a beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Ez az orvos lehet bárki – célszerűen a háziorvos vagy a területi pszichiátriai gondozó orvosa, végső esetben a mentőorvos. A problémát az szokta okozni, hogy a betegségbelátással nem rendelkező, de valamilyen szintű önkontrollra képes betegek az orvosi vizsgálat idejére „összeszedik” magukat és nem mutatnak közvetlen veszélyeztető magatartásra utaló jelet, ami alapján az orvos beutalhatná őket. Ha az orvos szerint a feltételek fennállnak, akkor az elnevezésnek megfelelően azonnal intézkedhet a beteg kórházba utalásáról. A kötelező gyógykezelést csak a területi pszichiátriai gondozó orvosa kezdeményezheti, általában valamelyik hozzátartozó bejelentése alapján. Ez a folyamat kissé hosszadalmas, mert a beteget végső soron bíróság utalja be, ráadásul igazságügyi elmeszakértői vélemény alapján. Az eljárásnak elvileg 15 nap alatt ilyenkor is le kellene zajlania – de mivel semmilyen szankciója nincs annak, ha az eljárás mégis elhúzódna, ezért enyhén szólva nem mindig érvényesül ez a határidő…
A vital.hu kapcsolódó cikkét az alábbi címekre kattintva olvashatja el.
Milyen a személyiségzavarban szenvedő ember?
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
