A prosztatarák stádiumai és azok tünetei

A PSA és a Gleason-skála is prosztatarák besorolására szolgál

A prosztatarák korai stádiumában gyakran semmiféle tünetet nem tapasztal a beteg, ezért jellemzően nem is gondol bele az urológiai vizsgálat jelentőségébe. Holott ez a daganattípus korán felismerve jól kezelhető, bár a későbbi szakaszokban is van lehetőség sikeres kezelésre. Éppen ezért tünetek esetén minél előbb, szűrés jelleggel pedig 40 év fölött évente érdemes részt venni urológiai vizsgálaton és PSA (prosztata-specifikus antigén) mérésen. Ha ennek során megszületik a prosztatarák diagnózisa, különböző lehetőségek vannak annak megítélésére, mennyire jelent veszélyt a beteg számára az adott daganat. Az osztályozásban a PSA-t, mint tumormarkert és a Gleason-pontszámot, mint a szövettani típus prognózis szempontjából legfontosabb elemét is szokás alkalmazni.
A PSA egy prosztata által termelt fehérje, amelynek szintjét a férfiak életkora és más faktorok is befolyásolják. Két típusát elemezhetik laborvizsgálattal, az ún. free (szabad) PSA-t és a teljes (total) PSA-t, illetve azok arányát amit PSA index -nek neveznek. A totál PSA szintje nagy ingadozást mutathat, de általában az total (össz) PSA-hoz mérten magasabb free PSA alacsonyabb prosztatarák rizikót jelent, és fordítva is igaz az összefüggés. Mindazonáltal az adott eredmények még nem jelentik feltétlenül a daganat jelenlétét, hiszen más tényezők is befolyásolják a szérum PSA-szintet.
A Gleason pontszám a prosztata sejtek malignitási fokát hivatott jelölni, szövettani mintavétel során eltávolított biopsziás anyag feldolgozása során. A látott daganatsejtek egy részét aszerint pontozzák, mennyire tekinthetők atípusosnak a normál prosztata szövethez viszonyítva. A Gleason-skála egyfajta kalkuláció arra vonatkozóan, hogy a daganatos elváltozás mennyire súlyos, a folyamat milyen mértékben növekszik és terjed, milyen kockázatot jelent a beteg prognózisa szempontjából.

Ezek a prosztatarák stádiumai és tünetei

• Carcinoma in situ: Technikailag ez egy rákmegelőző állapot, amely a prosztatarákot illetően egyes becslések szerint a férfiak közel 50%-nál van jelen 50 éves korukra. Ez a prosztata intraepithelialis neoplasia (más néven magas fokozatú PIN) nevű állapot, amelynél a szöveti eltérések a mirigyállomány korai átalakulására utalnak, és gyakran a már kialakult prosztatarák mellett is megfigyelhetők a biopsziás minta egyes területeiben. Ebben az esetben rendszeres ellenőrzés javasolt. Tipikus tünete nincs, legtöbbször mellékleletként kerül felismerésre.
• Alacsony kockázatú prosztatarák: Ebben a szakaszban már vannak tumoros sejtek, de a daganat kicsi és csak egy területet érint, és alapvetően csekély maliginitású (alacsony Gleason pontértékű 3+3, 3+4) ezért elkezdhető a korai kezelés, de ezeknek e betegeknek egy bizonyos részénél, akár még az éber várakozás is választható megoldás. Tünetek még nem feltétlenül jelentkeznek, ha mégis, akkor a jóindulatú prosztata megnagyobbodás tüneteinek felelnek meg, vagyis gyakori, sürgető vizelési inger, vizeletürítési nehézség, esetleg vizeletelakadás, szakaszos vizelés, éjszaka többször jelentkező vizelési inger mutatkozhat.
• Közepes kockázatú prosztatarák: A PSA általában nem túl magas 20 ng/ml alatti értéken marad, de a multiparametrikus MRI vizsgálat és emellett a rektális digitális vizsgálat is a felismerés eszköze lehet. A daganatsejtek atípiája nem túl markáns, a szövettani mintában észlelt Gleason pontszám nem magasabb 3+4, 4+3 -7 -nél. A folyamat ilyenkor csak az egyik prosztata lebenyt érinti és semmiképp nem terjed túl a prosztata tokján. Igazán erre a stádiumra utaló tünetek még mindig nincsenek, továbbra is megtévesztően még mindig a jóindulatú prosztata megnagyobbodás tüneteinek felelnek meg. Vizelési tünetek akkor merülnek fel, amikor a tumor megnő annyira, hogy extra nyomást helyezzen a húgycsőre.
• Magas kockázatú prosztatarák: Ebben a szakaszban a PSA jellemzően már többnyire magasabb mint 20 ng /ml, vagy mindkét lebenyt egyaránt étintő a daganat. Ugyancsak magas kockázatot jelent, hogyha már túlterjeszkedik a prosztatán, és elérheti az ondóhólyagot, de még nem érinti a környező szerveket, húgyhólyagot és a végbelet, vagy a biopszia során észlelt Gleason pontszám 8-10 -es értéket mutat. Amennyiben valaki még ebben a stádiumban sem kap kezelést, egyre jellegzetesebb tüneteket tapasztalhat többek közt a vizelés gyakoriságában és magában az ürítésben is. A további tünetek attól függenek, mennyire elterjedt a daganat és milyen területeket érint, de az olyan általános panaszok, mint a fáradtság, a gyengeség, az indokolatlannak tűnő fogyás is megjelenhetnek.
• Nagyon magas kockázatú prosztatarák:Ebben a stádiumban a daganat már más területeket is érint, beleértve a közeli szerveket, mint húgyhólyag, végbél és nyirokcsomók, de már távoli szervekre is átterjedhet, elsősorban csontokra – ezt a jelenséget hívják metasztázisnak, áttétnek. Ebben az esetben indifferens, hogy milyen PSA érték mellett nyer felismerést ez az állapot, de a magasabb Gleason pontszám ilyenkor is rosszabb prognózist sejtet. Éppen az áttétek azok, amelyek – a kiinduló daganaton túl – meghatározzák a tüneteket, hiszen például a fájdalom azon a testrészen jelentkezik, amelyet érint az áttét. Ebben a stádiumban is jellegzetesek az általános panaszok, mint a fáradtság, a gyengeség, az éjszakai izzadás, vagy az indokolatlannak tűnő fogyás.

Minden tünettel ajánlatos orvoshoz fordulni

Mivel a prosztatarák tünetei számos más betegséghez is hasonlíthatnak – legalábbis kezdetben -, fontos az orvosra bízni a diagnózist. - Mind a gyakori jóindulatú prosztata megnagyobbodás, mind a prosztatagyulladás és ezeknél ritkább betegségek is okozhatnak olyan panaszokat, amelyeknek okát feltétlenül tisztázni kell. Ilyen tünet lehet minden vizelési probléma, illetve az általános tünetek, mint az éjszakai izzadás, a fáradtság, gyengeség, vagy az indokolatlannak tűnő fogyás, legrosszabb esetben az elsősorban a csontokban jelentkező fájdalom – hangsúlyozza Dr. Med. Habil. Buzogány István PhD, az Urológiai Központ urológusa. – A kivizsgálás magában foglalja a kikérdezésen túl a fizikális vizsgálatot, amelynek része a végbélen keresztüli tapintásos vizsgálat is. Ugyancsak el kell végezni a laborvizsgálatokat, természetesen a PSA-érték meghatározásával együtt. Sokszor szükség van biopsziára, amely során egy kis mintát kell venni a prosztatából, meghatározva annak malignitási potenciálját, a Gleason pontszámot. Amint mindezek alapján felállítható a diagnózis és a helyes kockázati csoportbeosztás, elkezdhető a megfelelő kezelés és a tünetek enyhítése.