Az egyetem pszichológusai az elmúlt évek kutatási anyagait elemezték, amelyek két alapvető információ-feldolgozási rendszert azonosítottak az agyban. A szisztematikus feldolgozásra az jellemző, hogy a következtetés meghozása előtt minden rendelkezésre álló bizonyítékot elemzünk. A heurisztikus feldolgozás ezzel szemben gyors, intuitív reakción alapul: ezt a fajta választ adjuk akkor, amikor hirtelen és váratlan fenyegetés ér bennünket. A Clinical Psychology Review szaklapban megjelent tanulmányban a kutatók Dr. Suzanne Dash vezetésével kimutatták, hogy a szélsőséges aggodalom ugyanazt az agyi területet aktiválja, amit a szisztematikus feldolgozás (a bal frontális lebenyt), míg a heurisztikus feldolgozás a jobb frontális lebennyel hozható összefüggésbe.
Bár az emberek többsége aggódik időnként, néhány személy a negatív gondolatok felőrlő örvényébe kerülnek, amit nagyon nehéz megállítani. Dr. Dash szerint időnként jó, ha alaposan átgondolunk bizonyos helyzeteket, például lakásvásárlás előtt. A krónikus aggódók azonban olyan dolgokat is ilyen túlzott alapossággal gondolnak át, ami az átlagemberek számára kevésbé ijesztő, például azt, hogy mi fog történni, ha elfelejtenek valamit, vagy nem készülnek fel teljesen egy megbeszélésre. Az aggódók nagyobb valószínűséggel törekednek a tökéletességre, nem szeretik a bizonytalanságot, több bizonyítékra van szükségük a döntéshozáshoz, nagyobb igényük van a kontrollra, és erősebb felelősséget éreznek. Ezek a jellemzők a negatív kedélyállapottal együtt mind-mind fokozzák a szisztematikus agyi feldolgozást. Dr. Dash úgy véli, hogy ez a felismerés segíthet majd a krónikus aggodalomtól szenvedő betegek kezelésében.