
Önkénteseket kért meg különböző, önuralmat igénylő feladatok végrehajtására Iris W. Hung, a Szingapúri Nemzeti Egyetem munkatársa, és Aparna A. Labroo, a Chicagói Egyetem kutatója. A résztvevőknek például jeges vízbe kellett kezüket meríteni, túlízesített ecetes italt inni, ínycsiklandó ételeknek ellenállni, vagy a Haiti földrengés egy szemtanújának beszámolóját hallgatni.

A kutatók megfigyelték, hogy ha az önkéntesek valamilyen izmukat (kéz, vádli, bicepsz) megfeszítették, nagyobb önuralmat tudtak tanúsítani, jobban elviselték a fájdalmat vagy a kellemetlen ízt, és jobban oda tudtak figyeltek a hirtelen felhangzó, zavaró, ám fontos információra a feladatok közben.
Az izomösszehúzás csak akkor segített a résztvevőknek, amikor az párosult céljaikkal is (mint például a finomságoknak való ellenállás az egészséges életmód jegyében), és csak abban a pillanatban volt segítségükre, amikor az önuralmat kellett gyakorolniuk – állítják a kutatók.
„A tudat és a test szoros összefüggésben állnak egymással. Az izomösszehúzás csupán aktiválja az akaraterőt. Innentől kezdve a testi működések is beindulnak, amelyet gyakran az erős akarat eredményez. Mindez azért jó nekünk, mert így akaratlanul is fokozzuk akaraterőnket, könnyebben gyakorlunk önuralmat, és a fogyasztók kevesebb evéstől is boldogok lehetnek.” – idézte a kutatókat a HealthDay News.