A kutatás során 30 500 férfi adatait vizsgálták, akik 1940 és 1950 születtek, és akik 45 éves korukig apák lettek. Ezután az 1985 és 2005 közötti halálozási adatokat alapul véve 45 éves kortól 54 éves korig, illetve a halálig vizsgálták az alanyokat. Kiderült, hogy a résztvevők 15 százaléka 22 éves kora előtt lett apa, 29 százalékuk 22 és 24 éves kora között, 18 százalékuk 25-26 éves koruk között, 19 százalékuk 27 és 29 éves koruk között, 19 százalékuk pedig 30 és 44 éves koruk között. Az átlagéletkor, amikor egy férfi apa lett, 25-26 éves kor volt, ezért az ennél fiatalabb férfiak számítottak az átlagtól eltérőnek.
A 10 éves vizsgálati periódusban 20-ból egy apa elhunyt. A fő ok – 21 százalékban – szívbetegség volt, míg 16 százalék az alkoholizmussal összefüggésbe hozható okok miatt halt meg. Kiderült, hogy azok az apák, akiknek 22 éves korukig megszületett az első gyerekük, 26 százalékkal nagyobb arányban haltak meg fiatalon, mint az apasgra 25-26 évesen vállalkozó férfiak. Ezek az adatok a születési körülményektől és az egyéb felnőttkori tényezőktől függetlenül is így alakultak. A skála másik oldalán azok a férfiak kaptak szerepet, akik 30 és 44 éves koruk között lettek apák: ők 25 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg a negyvenes éveik végén, mint a 25-26 évesen apává váló férfiak.