2024. Szeptember 24. kedd
Amerikai tudósok egy olyan, a pacemakerekhez hasonló eszköz tesztelését kezdték meg nemrég, ami reményeik szerint megoldást jelenthet az egyik leggyakoribb alvászavarra.

A centrális alvási apnoé, ami leginkább a középkorú és idősebb férfiakat fenyegeti, éjszakai légzéskihagyás formájában jelentkezik a legtöbb embernél, ennek pedig később súlyos következményei is lehetnek. A betegség tünetei hasonlóak az obstruktív alvási apnoé tüneteihez, ami szintén légzéskihagyásokat okoz. A betegség kiváltó oka azonban teljesen más. Ugyanis míg az obstruktív alvási apnoét a torok izmainak és lágy szöveteinek elernyedése, és a légutak elzáródása okozza, addig a centrális apnoé az agyból indul ki. Centrális apnoé esetén az agy nem küld jelzéseket a rekeszizomhoz tartozó idegnek, ami így nem tud megfelelően működni.

Normális esetben a rekeszizom összehúzódásakor a tüdő megtelik levegővel. Ha azonban a rekeszizommal gond van, a légzés sem működik megfelelően. A centrális apnoé, az obstruktív apnoéhoz hasonlóan, éjszakai mikro-ébredések, valamint fáradtság, fejfájás és horkolás képében jelentkezik. Hosszabb távon a betegség növelheti a magas vérnyomás, valamint a szívroham, az agyvérzés és a balesetek kialakulási esélyét. A legnagyobb veszélyben a 40 fölötti túlsúlyos férfiak vannak.

A centrális alvási apnoé gyakran jár együtt más betegségekkel: a szívelégtelenséggel küzdők 40 százalékának, és a pitvari remegéssel élők 30 százalékának van centrális alvási apnoéja. A hagyományos kezelés általában kimerül a fogyásban, az alkohol elhagyásában és az oldalt fekve alvásban. A leghatékonyabb kezelés azonban a centrális apnoé esetében is a folyamatos légúti pozitív nyomás (CPAP) készülékek használata. Ezeknek annyi a hátránya, hogy rendkívül kényelmetlen az alkalmazásuk, mivel a pácienseknek éjszakára maszkot vagy orrba helyezhető tubust kell viselniük. A most, direkt a centrális apnoé kezelésére kifejlesztett új eszköz ezzel szemben nem jár hasonló kényelmetlenségekkel, mivel közvetlenül a rekeszizomhoz tartozó ideget stimulálva állítja vissza a normális légzésritmust.

Az orvosok először egy elektródát ültetnek be az ideghez közeli vénába, majd egy, a légzést figyelő eszközt a páciens mellkasába. Ezt az eszközt, amihez természetesen saját erőforrás is tartozik, az orvosok távirányítással állítják be. Az Ohio Egyetem tudósai összesen 44 önkéntesen próbálták ki az eszközt. A résztvevők esetében hat hónap elteltével mintegy 50 százalékkal csökkent az éjszakai légzésproblémák előfordulása, ezen kívül ritkábban is ébredtek fel éjjelente, és az alvásminőségük is javult.


Forrás: Medipress
2014. 04. 29.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés