Jack Kelly a MailOnline internetes hírportálnak így nyilatkozott a történtekről: „Betegségemnek köszönhetően sokkal jobban értékelem az életet. Soha nem tudhatod, mi vár rád, és mi fog történni veled.” Jack 18 éves volt és a Plymouth-i Egyetemre járt, amikor megbetegedett. Egy héttel az után, hogy felgyógyult mandulagyulladásából, éppen az edzőteremből ért haza, amikor észrevette, hogy alig tud felmenni a lépcsőn. Először az edzés okozta fáradtsággal magyarázta, de az idő előrehaladtával egyre jobban legyengült a lába, és kettős látás alakult ki nála. Azt remélte, hogy kialussza, ezért gyorsan lefeküdt. Éjszaka azonban állapota tovább romlott, és amikor reggel megpróbált felkelni az ágyból, összeesett. Lakótársai elvitték a háziorvoshoz, aki azonnal továbbküldte a derrifordi kórházba, ahol megállapították, hogy Miller Fisher-szindrómában szenved.
A Miller Fisher-szindróma egy ritka, szerzett idegrendszeri megbetegedés, amely a Guillain-Barré-szindróma egyik válfaja. A betegség rendellenes izomkoordinációt és a szemizmok bénulását okozza. Általános izomgyengeséghez és légzési zavarokhoz is vezethet. Tünetei gyakran valamilyen vírusos megbetegedést követően jelentkeznek, és a betegek többsége kettő-négy héten belül gyógyulni kezd.
Jack állapota a kórházban tovább romlott, és akkor érte el a mélypontot, amikor a személyzet papot hívott hozzá. Szerencsére másfél héttel később segítséggel újra tudott járni, és kiengedték a kórházból, hogy otthon folytassa a lábadozást.„Nagyon, nagyon szerencsésnek tartom magam” – mondta Jack. „Sokan, akik elveszítik a képességüket a járásra vagy a látásra, sosem kapják vissza. Most sokkal jobban tudok értékelni mindent az életben. Addig nem is tudod, milyen szerencsés vagy, amíg el nem veszíted ezeket a dolgokat.”