Az 1940-es években divatba jött szűkre szabott fürdőruhák sokkal több bőrfelületet tettek ki a napsugárzásnak, mint korábban bármikor. A nagyobb kitettségnek köszönhetően pedig a legveszélyesebb bőrrák típus, a melanóma kockázata is megugrott. A New York-i Egyetem Langone Orvosi Központjának kutatói kimutatták, hogy a ruházati divat változása még akkor is szerepet játszott a betegség terjedésében, ha számításba vették a korai diagnózis gyakoriságának növekedését és a rákos megbetegedések szélesebb körű regisztrálását.
A kutatók elmondták, hogy az 1900-as évek elején a napbarnított bőr lenézendő dolognak számított, melyet a munkásosztállyal társítottak. Ebben az időszakban a porcelánfehér bőr volt a legelegánsabb. Az 1920-as években a férfiak és a nők fürdőruhái is meglehetősen konzervatívak voltak, és a teljes bőrfelület csupán 18-23 százalékát hagyták szabadon. Mindez azonban 1946-ban gyökeresen megváltozott, amikor a francia divattervező, Louis Reard, feltalálta a bikinit, amely gyorsan elterjedt az egész világon. A nők körében a bikini, a férfiak körében pedig a meztelen felsőtest elterjedésével a napsugárzásnak kitett bőrfelület a teljes bőrfelület 80-89 százalékára ugrott.
A szakértők azt is hozzátették, hogy ebben az időszakban az embereknek egyre több szabadidejük lett, és egyre inkább divatba jöttek a nagyobb bőrfelületet szabadon hagyó fürdőruhák és sportruházat. Az UV sugárzás behatásának veszélyeire figyelmeztető hangokra pedig senki sem figyelt oda. Az Egyesült Államokban azonban a rák előfordulása a férfiakban 69, a nőkben pedig 18 százalékkal nőtt az 1930-as évekről az 1960-as évekre. A melanóma gyakorisága ebben az időszakban a férfiak körében 300, a nők körében pedig 400 százalékkal nőtt.