A mozgás rehabilitáció ugyanolyan hatékonyan csökkentette az ágyéki gerincszűkülettel összefüggő fájdalmat, mint a műtét. Az ágyéki gerincszűkület (lumbalis spinalis stenosis) kilövellő vagy lüktető fájdalmat, bizsergést és zsibbadást okoz a derékban, a fenékben és a lábszárakban. Az állapot néha olyan súlyossá válhat, hogy a beteg képtelen járni, és akár a hólyag illetve bélműködését is elveszítheti. A fájdalmat az az idegeket érő nyomás okozza, amely általában azért alakul ki, mert a gerinccsatorna a gerincben lévő csigolyák, porckorongok, izmok és inak öregedéssel járó kopása miatt összeszűkül. A fájdalom általában állás vagy járás közben jelentkezik, és a derék előrehajlításával enyhül. A 60 éven felüliek körében a műtétek első számú okának számít, mivel ezen kívül kevés más kezelési lehetőség áll rendelkezésre.
Az Annals of Internal Medicine szaklapban megjelent kutatás során a szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy a fájdalmat fizioterápiával is ugyanolyan hatékonyan lehet-e kezelni, amely a szövődmények kisebb kockázatával jár, mint az operáció. 2000. és 2005. között 481 olyan beteget kértek fel a kísérletre, akik korábban beleegyeztek az ágyéki gerincszűkület elleni műtétbe. A betegeknek azt mondták, hogy véletlenszerűen fogják beosztani őket vagy műtétre, vagy fizioterápiára. A többség elutasította az ajánlatot, nehogy a nem műtéti kezelési csoportba kerüljön, de 169 beleegyezett a részvételbe. Végül 87 beteg esett át műtéten, és 82 beteg részesült fizioterápiában. Az alanyok a kísérlet bármely pontján kérhették a műtétet, és az átlagosan kétéves utánkövetési időszakban 47 beteg (vagyis 57 százalék) meg is tette ezt. A kutatók azonban kimutatták, hogy függetlenül attól, melyik csoportban kezdték el a kezelést, a résztvevők hasonló mértékű fájdalomcsökkentést tapasztaltak mindkét kezelési forma következtében két év elteltével. Dr. Jeffrey Katz, a bostoni Brigham and Women's Kórház kutatója így nyilatkozott az eredményekről: „A kutatásból az derült ki, hogy a műtét és a fizioterápia egyaránt megfelelő választás. Bármelyik úton is indul el egy beteg, egy-két évvel később ugyanoda fog jutni.”