Kína egyes tartományaiban a túlzott vegyszerhasználat miatt a méhek száma annyira lecsökkent, hogy tavasszal a gazdák maguk porozzák be a gyümölcsfákat, de ennek hatékonysága, munkaerőigénye, gazdaságossága nem vetekszik azzal, mint ha a méhek végzik el ezt a munkát.
Vannak olyan területek a világon, ahol már hiányoznak a vadon élő beporzók létfeltételei, ott más módokon kell megoldani a beporzást. Kaliforniában a mandulatermesztők már komoly összeget fizetnek egy-egy méhcsaládért a virágzási időszakban, hogy a mandulaültetvényeket beporozzák. Vannak méhészek, akik nem a mézért, hanem azért tartanak méhcsaládokat, hogy beporzási szolgáltatást nyújtsanak.
Meg kell védeni a beporzókat, mert ha "nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, akkor Európában is baj lehet". Különböző méhész szervezetek ezzel kapcsolatos petíciója az Európai Bizottság előtt van.
Egy dolgozó méh élete hat hét, és ezalatt körülbelül egy kávéskanálnyi mézet tud összegyűjteni. Ez szemléletesen mutatja, hogy jól működő, de érzékeny rendszerről van szó.
A modern mezőgazdaság, az iparosítás, az urbanizáció, illetve a vegyi anyagok egyre növekvő használata komoly veszélyt jelent a méhekre.
A klímaváltozás miatt sok új betegség és károsító kerül be az európai, illetve a hazai méhcsaládokhoz is.
Európában Magyarországon az egyik legnagyobb a méhsűrűség, átlagosan négyzetkilométerenként 11-12 család, ami magas érték. A beporzással nálunk valószínűleg nem lesz probléma.
Európában Spanyolország után Magyarországon termelik a legtöbb mézet, az akácméz-termelésben Magyarország az első, a minőség tekintetében pedig kiemelkedik a hazai méz.