„Mindig azt hittem, hogy nekem gond nélkül sikerül majd teherbe esnem. Őszintén szólva sokáig nem is foglalkoztatott különösebben az anyaság, inkább a karrieremre koncentráltam, azonban 30 éves korom után úgy döntöttünk férjemmel, hogy elérkezett az idő, jöhet a kicsi. Az egyetlen baljós előjel utólag visszagondolva talán az volt, hogy a menstruációm mindig rettenetes fájdalmakkal járt, már 10 nappal azelőtt görcsölt a hasam, mielőtt megjött volna a havi ciklusom. Gyakorlatilag havonta mindössze 10 napig voltam tünetmentes, aztán kezdődött a fájdalom, ami egészen a menstruációm utolsó napjáig tartott."
"Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy bármilyen probléma van a reprodukciós rendszeremmel egészen addig, ameddig az orvosok meg nem állapították, hogy endometriózisom van. Bár operációt javasoltak, én alaposan utána olvastam ennek a problémának, és ez alapján úgy döntöttem, hogy inkább természetes úton próbálkozom, hiszen az endometriózis mértékét nehéz operáció nélkül megállapítani. Azt hiszem, hogy a rossz hírt mindig szívesen vonjuk kétségbe, talán ezért lamentáltam ennyire. Azonban miután másfél év után sem jött a baba, végül mégis úgy döntöttem, hogy rászánom magam a műtétre” – meséli a fiatal hölgy.
Nem lehetetlen a gyermekvállalás
Mirtill egyik ismerőse ajánlására kereste fel Dr. Vereczkey Attila meddőségi specialistát, aki elvégezte rajta a műtétet. Szerencsére ez alapján kiderült, hogy az endometriózisa nem volt súlyos, az operáció pedig a félelmek ellenére jól sikerült.
„Annak ellenére, hogy nagyon tartottam a műtéttől, szerencsére rendkívül hamar felépültem, és a nyomai szinte alig látszanak a hasamon. Mindenki nagyon kedves volt hozzám a klinikán, és nem hagyott bennem semmiféle kellemetlen emléket az egész sem testileg, sem lelkileg. Így amikor a védőnő megkérdezte, hogy milyen műtéteken estem át, egészen elfeledkeztem arról, hogy megemlítsem ezt az endoszkópos beavatkozást. Nem szerettem volna félrevezetni, de csak másnap jutott eszembe, hogy mintha valamiről elfeledkeztem volna” – mondja nevetve Mirtill.
Az endoszkópos és meddőségi specialista azt ajánlotta a párnak, hogy az operációt követően néhány hónapig próbálkozzanak természetes úton. Mivel a baba még váratott magára, ezért a specialista javaslatára a pár megpróbálkozott az inszeminációval. Vereczkey doktor azt mondta, hogy mesterséges megtermékenyítési procedúrát csak végső esetben alkalmazzanak, inkább fokozatosan haladjanak a gyermekáldáshoz vezető úton.
„A doktor úr azt javasolta, hogy minél természetesebb módszerrel próbálkozzunk, ezért alacsony dózisú, gyógyszeres stimuláció melletti inszeminációt választottuk, amelynek során a férjem spermáit eljuttatták a rendeltetési helyükre. Ez december elején történt, és érdekes, az édesanyám már régebben megjósolta, hogy abban a hónapban leszek terhes. Az első tesztem időpontja pont karácsony napjára esett, amikor nem tudtam elmenni vérvételre, és a patikában kapható teszt legnagyobb csalódásomra negatív lett. Ráadásul menstruáció előtti tüneteim voltak, így kezdtem lemondani róla, hogy úton van a baba. Babonából megfogadtam, hogy ha a teszt két csíkot mutat, akkor levágatom a hosszú hajam, és bár az előjelek nem voltak biztatóak, mégis bejelentkeztem fodrászhoz. Aznap reggel, amikor elindultam, a teszt váratlanul pozitívra váltott, úgyhogy már kismamaként búcsúztam el a hosszú tincseimtől. Most az ötödik hónapban járok, és nagyon örülök, hogy már mozog a kicsi. Azt hiszem, ez a kényszerpihenő hozzásegített ahhoz, hogy megérkezzenek az igazi anyai érzések. Nagyon hálás vagyok a doktor úrnak, hogy eltávolította az endometriózisom, ráadásul a mesterséges megtermékenyítési procedúrának sem kellett kitennem magam ahhoz, hogy megfoganjak.
Dr. Vereczkey Attila szerint az endometriózist nem véletlenül nevezik korunk pestisének. A szakember elmondása alapján a reprodukciós korban levő nők 15-20%-nál, míg a meddőségi klinikák pácienseinek 30-40%-nál fordulhat elő ez a betegség.
„Közismert tény, hogy hazánkban egy endometriózisos páciensnek átlagban 7 orvoshoz, és 5 évig kell járnia, hogy az endometriózisára fény derüljön. A betegség lényege, hogy a menstruáció során keletkező vér nemcsak a hüvely felé, hanem a petevezetőkön keresztül a hasüregbe is bekerül, és ott különböző mechanizmusok hibás működése következtében megtapad, majd minden menstruációkor ez a terület is aktívvá válik, azaz 'menstruálni kezd'. Ez azt jelenti, hogy az először csak mikroszkopikus méretű terület növekedésnek indul, a mákszemnyi elváltozásból így jöhet létre akár férfi ökölnyi csokoládéciszta (a petefészekre kiterjedő endometriózis - a szerk.) is. A petefészek endometriózisának gyógykezelése azért is nehéz, mert sokszor a diagnózis csak a betegség későbbi fázisában kerül napvilágra. Mivel a petefészek gyermekvállalási szempontból az egyik legértékesebb szerv, így az endometriózis kezelésének megválasztása sem egy egyszerű kérdés” – tudhattuk meg a szakembertől.
Szerencsére napjaink modern orvosi technológiája segítségére lehet azoknak az endometriózisban szenvedő nőknek, akik gyermeket szeretnének.
„Ma már tudjuk, hogy a különböző gyógyszeres kezelések, injekciók az endometriózist nem gyógyítják meg – folytatja Dr. Vereczkey. – A modern szakmai szemlélet szerint az endometriózist műtéti úton kell eltávolítani. Az sem mindegy, hogy milyen technológiával végezzük a műtétet, a petefészek megőrzésének érdekében a legmodernebb eljárásokat javasolt igénybe venni. Intézetünkben lézersebészeti módszereket alkalmazunk, és a műtétet természetesen nem hasmegnyitással, hanem laparoszkópos úton végezzük el. Mirtill esetében a petefészkek megtartása mellett távolítottuk el a jóindulatú daganatot az ún. stripping technikával, mely során csak az endometriózis tokját hámoztuk le az ép petefészekről. Ezzel a módszerrel lényegében minimálissá vált a petefészek sérülésének kockázata, így elkerülhetővé vált a petefészek eltávolítása. Ez a műtéti technika lehetővé teszi azt is, hogy ne legyen szükség lombikbébiprogramra sem. A modern technológiával operált pácienseink nagy eséllyel spontán áldott állapotba kerülnek, így megkíméljük őket az asszisztált reprodukciós kezelésektől, és az ezzel járó anyagi és lelki megterhelésektől.”