Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Mindenkivel előfordult már, hogy amikor belépett egy szobába, hirtelen és teljességgel elfelejtette, miért is ment be oda. A pszichológusok már felfedezték ezeket az úgynevezett „idős pillanatokat”, amelyek teljesen zavarodottá tehetnek bennünket. Úgy tűnik, hogy az elménk az ajtókat valamiféle „eseményhatárnak” tekinti, amely egy memóriaepizód végét, és egy másik kezdetét jelzi. A pszichológusok kimutatták, hogy az agyunk általában elraktározza az egyik szobából származó eseményeket és emlékeket, amint átmegyünk egy másik szobába, így az információkat egymást követő fejezetekben vagy epizódokban tárolja.
A Quarterly Journal of Experimental Psychology című szaklapban közzétett kutatásból az derül ki, hogy az ajtók egyfajta kiváltó tényezőként szolgálnak az agy számára, melynek következtében az elménk elraktároz egy fejezetet, és továbblép a következőre. Az indianai Notre Dame Egyetem kutatói egy kísérletet követően jutottak erre a következtetésre, amelyben önkéntesek a számítógép billentyűinek segítségével navigáltak keresztül 55 különböző méretű virtuális szobán. Mindegyik szobában volt egy vagy két asztal, amelyeken tárgyakat helyeztek el, amelyeket a résztvevőknek fel kellett venniük, át kellett vinniük a másik szobába, és ott újra le kellett tenniük az asztalra. Amint felvették azonban a tárgyakat, azok eltűntek.
A kísérlet folyamán megmutatták nekik egy tárgy nevét, és megkérdezték, ezt viszik-e éppen magukkal, vagy már letették-e. Az eredmények azt mutatták, hogy a memória teljesítménye sokkal nagyobb mértékben romlott, miután áthaladtak egy ajtón, mint amikor ugyanakkora távolságot megtettek ugyanazon a szobán belül. Az eredmények való életbeli megerősítése érdekében a kutatók hasonló környezetet alakítottak ki igazi szobákkal és asztalokkal, a tárgyakat pedig dobozokba kellett belerakni, amelyeket az önkéntesek magukkal vittek. Ismét az derült ki, hogy a résztvevők nagyobb valószínűséggel elfelejtették, mi van a dobozban, miután átléptek egy ajtón a másik szobába. A szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy az új környezetbe való belépés valószínűleg túlzsúfolja a munkamemóriát, így az képtelen visszahívni az eredeti okot, amiért beléptünk a szobába. Az extra információk túlterhelik, és egyre több és több információt adnak hozzá a munkamemóriához.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
