A szakértők szerint ezek a kapaszkodók, például a hangosabb beszéd és a kevésbé változatos hangmagasság, a mondanivalótól függetlenül elárulja a többieknek, ki van hatalmi pozícióban. „Eredményeink azt mutatják, hogy legyen szó akár egy szülőről, aki rendetlenkedő gyerekeit próbálja nevelni, egy autókereskedő és vásárló alkudozásáról, vagy államfők tárgyalásáról, a beszédhangok nagymértékben meghatározhatják az interakciók kimenetelét” – foglalta össze a Psychological Science szaklapban közzétett kutatás vezetője, Sei Jin Ko, a San Diegó-i Állami Egyetem pszichológusa.
Kísérletükben 161 egyetemi hallgató olvasott fel egy részletet, és a kutatók felvették a természetes hangjukat. Ezután véletlenszerűen beosztották a résztvevőket, hogy egy adott tárgyalási helyzetben játszanak el egy bizonyos szerepet. A „magas rangú” résztvevőknek azt mondták, hogy úgy tárgyaljanak, hogy képzeljék azt, hogy erős, alternatív ajánlattal, értékes belső információval vagy magas munkahelyi státusszal rendelkeznek. Arra is megkérték őket, hogy idézzenek fel egy olyan helyzetet, amikor egy tárgyalás megkezdése előtt hatalmi pozícióban voltak.
Az „alacsony rangú” résztvevőknek ezzel szemben azt kellett elképzelniük, hogy gyenge ajánlatuk van, és nem rendelkeznek belső információval vagy magas munkahelyi státusszal, és arra kérték őket, hogy idézzenek fel egy olyan élményt, amikor nem rendelkeztek hatalommal. Az alanyok ezután a szerepüknek megfelelően felolvastak egy részletet, mintha egy képzeletbeli partnerrel tárgyalnának, és a kutatók közben rögzítették a hangjukat. Az első és a második felvételt összehasonlítva a kutatók kimutatták, hogy a nagyhatalmú szerepekbe beosztott alanyok hangmagassága általában megemelkedett, monotonabbá vált (vagyis kevésbé váltakozott a hangmagasság), hangereje viszont többet váltakozott, mint az alacsony rangú szerepekbe osztott résztvevőké.