Székrekedésről beszélünk akkor, ha megszokottnál ritkábban ürül széklet, annak víztartalma csökkent, kórosan besűrűsödött, koncentrálódott. Így a kiszáradt, kemény, esetleg bogyó szerű széklet nehezen távozik, eközben a végbél nyálkahártyáján és a végbélnyíláson sérüléseket, berepedéseket okozhat.
A szervi okok igen sokfélék lehetnek, sokszor nem is a bélrendszerben keresendők, hanem olyan szervekben, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy semmi közük az emésztőrendszerhez, így a belső-elválasztású mirigyek betegségei (endocrin betegségek) is járhatnak szorulásos tünetekkel (pl. az agyalapi mirigy elváltozásai, vagy a pajzsmirigy csökkent működése). Továbbá idegrendszeri betegségek (pl. a bélfal beidegzési zavarai, gerincvelői folyamatok, agyi kórképek, pszichiátriai betegségek) is kiválthatják a székelési nehézséget. A nehézfém-mérgezésnek (ólom, higany), gyermekkorban a D-vitamin túladagolásnak is lehet szorulás a következménye.
Azon esetekben - és ezek alkotják a túlnyomó többséget -, ahol szervi okok kizárhatók, ott a hibát az életmódban, a táplálkozási szokásokban kell keresnünk. Ilyenkor beszélünk funkcionális, vagyis szervi eltérés nélküli obstipatióról (székrekedés).
Alapjait már gyermekkorban sőt csecsemőkorban megvethetjük, ha nem fordítunk kellő gondot a gyermekek egészséges táplálására és a helyes táplálkozási szokások kialakítására. Gyermekkorban a szükségesnél több fehérjét és kalciumot tartalmazó étrend, a túlzottan pépesített ételek adása, a nagymennyiségű csokoládé, kakaó fogyasztása (ez az un. „mikulás betegség”) szerepelhet okként. Ebben az életkorban a pszichés alapon kialakuló szorulások is gyakoriak. Sok gyermek attól fél, hogy dolga végeztével a WC kagylóba a víz nemcsak a az alkotást, hanem magát az „alkotót” is belesodorja.
Legjobb, ha az egészséges életmód kialakításával előzzük meg a székrekedés problémájának kialakulását. Igyunk megfelelő mennyiségű folyadékot, együnk több gyümölcsöt, korpát, zöldségeket, mozogjunk többet.
Szorult helyzet? Jó hír a babáknak, gyerekeknek