REGISZTRÁCIÓ : FÓRUM : HÍRLEVÉL : KERESŐK : SZAKÉRTŐINK : SZOLGÁLTATÁSAINK : HASZNOS CÍMEK : JÁTÉKOK : EGÉSZSÉGPLÁZA

Navigáció

Ajánlatunk

Már nem hall mindent olyan tisztán, mint a régi időkben? Mindig vissza kell kérdezni, mert nem hallotta a lényeget? Ez a Láthatatlan Hallókészülék segít a televíziót alacsony hangerőn is élvezni, és hallani a beszélgetéseket.

Vital ajánló

Légúti allergiás, asztmás, légúti betegségben szenved? Egy egyszerű készülékkel gyógyító sós levegőt varázsolhat otthonába, egy sóbarlangbérlet áráért!

Poll

Tartalom megosztás

Hisztis a gyerek – életkori sajátosság vagy betegség jele?

1 . oldal

A kisgyerekek esetében teljesen normális az időnként előforduló hiszti, de a hiszti gyakoriságán múlik, hogy problémás-e a gyerek: a legújabb kutatás szerint a napi rendszerességű hisztizés aggasztó viselkedési rendellenességekre utalhat.

Vásároljon a Vital EgészségPlázában!

A Journal of Child Psychology and Psychiatry legfrissebb számában megjelent kutatáshoz a Northwestern Egyetem Feinberg Orvosi Karának kutatói Lauren Wakschlag vezetésével több mint 1500 szülőt faggattak ki kérdőív segítségével. Az eredmények azt mutatták, hogy az óvodás korú gyerekek 84 százaléka produkált hisztirohamot az elmúlt hónapban, de csupán 8,6 százaléknak voltak napi rendszerességű hisztijei. A kutatók szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy mivel a napi hiszti nem jellemző a gyerekek többségére, mélyebb viselkedési rendellenességekre utalhat.

A 3-5 éves gyerekek szüleinek megkérdezése alapján az derült ki, hogy az előzmény nélküli, hirtelen hiszti viszonylag ritka jelenség. Ilyen dührohamot a gyerekek mindössze 8,3 százaléka produkált legalább heti egyszer. A hosszú, nehezen abbahagyható hiszti is meglehetősen ritkának számított: a gyerekek csupán 14 százaléka produkált hetente legalább egyszer öt percnél hosszabb hisztirohamot. Viszonylag kevés gyerek tanúsított agresszivitást a hiszti során, és alig több produkált hisztit olyan felnőtt jelenlétében, aki nem a szülője.

A kutatók úgy vélik, e rendhagyó viselkedések időnkénti előfordulása természetes, csak akkor ad okot aggodalomra, ha rendszeresen történnek. Wakschlag hozzátette, további kutatásokra lesz szükség az egyes viselkedések és a mentális illetve társadalmi rendellenességek közötti összefüggések feltárásához. A szakértők ugyanakkor azt remélik, hogy kutatásuk segít visszaszorítani a gyerekek túlkezelését olyan viselkedések miatt, amelyek valójában természetesek az adott életkorban. Az elmezavarok amerikai diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében például a viselkedési rendellenességek egyik tüneteként azt írják, hogy a páciens „gyakran elveszíti a béketűrését”. Ez a „gyakran” azonban nehezen meghatározható, különösen azért, mert a hiszti gyakorisága a gyerekek életkorával változik. Wakschlag szerint éppen ezért olyan eszközöket kell kidolgozni, amelyekkel pontosan meghatározható, milyen viselkedés adhat valóban okot az aggodalomra az egyes korcsoportokban.

2012. 09. 05.