A kutatás során 30 korábbi tanulmány adatait nézték át a szakemberek, melyek közel 220 000 iskolás korú gyereket kísértek figyelemmel 14 különböző országban. Az eredmények azt mutatták, hogy a bántalmazott gyerekek több mint kétszer nagyobb gyakorisággal panaszkodtak arra, hogy rosszul érzik magukat vagy fáj valamijük, mint azok, akiket nem értek ilyen inzultusok, noha előbbieknél semmilyen látható tünet nem indokolta mindezt. A leggyakoribb panaszok között a fej-, has-, hát-, nyak- és vállfájdalom, a szédülés, a légszomj, az izommerevedés, az émelygés, a hasmenés, valamint az éjszakai bepisilés fordult elő.
Amint azt a Pediatrics című lapban közzétett tanulmányt készítő Gianluca Gini, az olaszországi Padua Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa kifejtette, bármilyen megmagyarázhatatlan fizikai tünet figyelmeztető jel lehet a környezet számára, ezért ezeket komolyan kell venni és a gyerekekkel el kell róla beszélgetni. Bár nehéz különbséget tenni fejfájás és fejfájás között, ha a tünetek rendszeresen a becsengetés vagy az iskolabusz beérkezése előtt jelentkeznek, később pedig semmi jele annak, hogy a gyerek rosszul lenne, érdemes utánakérdezni, jól érzi-e magát az illető az iskolában, vannak-e barátai, kikkel ült együtt az ebédlőben, mert így talán könnyebben beszámol arról, ha bántalmazta valaki. A nagyobb gimnazisták sokszor még nagyobb kihívást jelentenek, esetükben ezért érdemes arra figyelni, nem változtak-e meg, nem lettek-e befelé fordulóbbak, szomorúbbak. Az is árulkodó lehet, ha a korábbival szemben ritkán szólal meg a mobiljuk, vagy a kapott sms-t nem nézik meg a jelenlétünkben. Fontos az éberség, mert ha időben észrevesszük a bajt, akkor még időben tudunk segítséget nyújtani a bajban levő gyermeknek is.