Ez a teljesítmény ugyan még nem elég a telefonok és a táblagépek töltéséhez, ám a szakértők szerint a technológia továbbfejlesztésével ez is elképzelhető. „A tejsav rendkívül jól jelzi, milyen hatékony a testmozgás” – magyarázta a fejlesztéssel kapcsolatos kutatást végző Wenzhao Jia dokrotandusz hallgató, a Kaliforniai Egyetem munkatársa.
Kimerítő fizikai tevékenység esetén a testnek több energiára van szüksége, így beindul a glükolízis nevű folyamat. Ennek során az energiával együtt laktát is felszabadul, ami kimutatható a vérből. A profi atléták a tejsavszintjüket tartják szemmel a teljesítménytesztek során, így kaphatnak teljesebb képet a fittségükről, valamint ezzel tehetik hatékonyabbá a felkészülést. Az orvosok ezen kívül olyan betegségek esetén is mérik a terheléses laktátszintet, amelyek eleve annak emelkedésével járnak – úgymint bizonyos szív- és tüdőproblémáknál. A laktátszint mérése jelenleg nem túl kényelmes, hiszen az edzés különböző időpontjaiban vért kell hozzá venni az alanytól, aztán pedig kielemezni azt.
Jia munkatársaival együtt Joseph Wang professzor laboratóriumában kifejlesztett egy olyan rugalmas laktátszenzort, amelyet lemosható tetoválásként is fel lehet helyezni. A módszert tíz egészséges önként jelentkezőn próbálták ki, akik félórán keresztül egyre nagyobb ellenállással edzettek. Ezzel azonnal követhetővé vált a mozgás intenzitása. A következő lépés már a bioakkumulátor kifejlesztése volt, amelyet a 15 kísérleti alany különböző mértékben tudott feltölteni. Érdekes módon a kevésbé fitt, heti egynél ritkábban edző emberek több energiát termeltek, mint azok, akik heti egy-három alkalommal mozogtak. A leglelkesebb sportrajongók – akik heti háromnál is többször izzadnak meg alaposan – akkumulátora maradt a leggyengébb. A szakértők szerint ez annak tudható be, hogy a kevésbé fittek hamarabb fáradnak, így a glükolízisük hamarabb beindul. Az eredményeket az Amerikai Kémiai Társaságtalálkozóján mutatták be.