A kutatás során hetvennyolc 18 és 32 év közötti férfit és nőt kísértek figyelemmel a szakemberek, az alanyoknak 30 percen keresztül kellett egy szobabiciklin tekerniük. Előzetesen mindenkitől megkérdezték, mennyire tartják sportosnak és edzettnek magukat, továbbá megkérték őket, hogy egy ismert sportszergyártó által készített kompressziós mezben végezzék az edzést, az edzés közben pedig ötpercenként megkérdezték őket, mennyire érzik kimerültnek magukat.
Még a feladat megkezdése előtt több csoportra osztották az alanyokat, akiknek különféle filmeket vetítettek le, melyek vagy az előttük álló edzés jótékony hatásairól szóltak, vagy az elvárások mértékét csökkentették. A kisfilmekben a kompressziós mezekről is szó esett, vagy úgy, hogy dicsérték és a sportolást megkönnyítő hatásáról szóltak, vagy úgy, hogy azt hangsúlyozták, segítségével az izzadás mértékét tudják összehasonlítani a tesztalanyoknál.
Az eredmények az előzetes feltételezéseknek megfelelően alakultak: akik pozitívan álltak hozzá az edzéshez, bíztak saját állóképességükben, azok jobban teljesítettek, főleg, ha valóban edzettebbek is voltak, míg azoknál, akik egyáltalán nem voltak sportosak, az önmagukkal szembeni pozitív elvárások sem nagyon segítettek a teljesítményükön. A kompressziós mezzel kapcsolatos elvárások azonban segíteni tudtak azokon, akik kevésbé voltak edzettek. Akikkel ugyanis azt hitették el, hogy ezek hatására kevésbé fognak elfáradni, tényleg kevésbé érezték magukat kimerültnek, azoknak azonban, akik amúgy is jó erőnlétben voltak, nem segített a ruha.
A fenti eredmények mind azt támasztják alá, hogy a sportban is van szerepe a placebo hatásnak, és egyáltalán nem mindegy, ki miként gondolkodik a sportolásról, illetve annak hatásáról, továbbá, hogy azok számára, akik nem tartják magukat nagy sportembernek, egy megfelelően kiválasztott és jól promotált termék kellemesebbé tudja tenni az amúgy fárasztó testedzést.