Sűrű, tartalmas leveseket készíthetünk zöldségek passzírozásával, turmixolásával. Az így készült püré- vagy krémlevesek gyorsan és könnyen elkészíthetőek, ráadásul az az előnyük is megvan, hogy ilyen formában sokan szívesebben fogyasztanak zöldséget, mint „egészben”.
A megszokottnak számító paradicsom és brokkoli mellett szinte bármilyen zöldségből készíthető krémleves, ezek lehetnek: sütőtök, fokhagyma, póréhagyma, kukorica, bab-, borsó- és lencsefélék, burgonya, spárga, sárgarépa, cékla, cukkini, gomba. A krémlevesek tovább gazdagíthatók például sajttal vagy tejszínnel.
Étvágytól és ízléstől függően beérhetjük főétkezésként egy könnyű zöldségkrémlevessel is, de önálló fogásként főként hozzávalókban gazdag leveseket szokás főzni. Az alapvető alapanyagok mellett ilyenkor számtalan levesbetéttel dúsíthatjuk a levest. Ezek készülhetnek húsból, belsőségből (húsgombóc, májgaluska), gyúrt és kevert tésztákból (csipetke, metélt tészta; galuska, grízgaluska), de olyan gabonatermékek is használhatók, mint a rizs, a tört búza, vagy más néven bulgur, vagy a zabpehely.
Szinte nem is a lé a lényeg a ragulevesekben. Ezeket a sűrű, előételnek biztosan nem alkalmas leveseket általában tejföllel, tejszínnel is gazdagítják, mint például a rendkívül népszerű tárkonyos ragulevest. A magyar konyha hagyományos ételei között számtalan ilyen gazdag leves található, például a kolbásszal, csülökkel, és sok zöldséggel készült Jókai-bableves, vagy a húsos-zöldbabos palócleves. Attól, mert tartalmas, nem feltétlenül kell megterhelőnek is lennie egy levesnek. Kitűnő példa erre a zöldségekben gazdag, általában hús nélkül készülő olasz minestrone.