Az Egyesült Államokban évente mintegy 600 ezer méheltávolítást végeznek, több mint kétharmadát a has felnyitásával, amihez relatíve nagy metszés szükséges. Az amerikai laparoszkópos nőgyógyászok szakmai szervezete (AAGL) szerint ez a megoldás több hátránnyal is jár a modern módszerekhez képest: gyakoribb a sebfertőzés, általában hosszabb a kórházi ápolás és lassabb a gyógyulás.
A hüvelyen keresztül vagy laparoszkópiával elvégzett beavatkozások ezzel szemben minimálisan invazívak, kevesebb szövődménnyel kell utánuk számolni és lerövidül a műtétek utáni gyógyulási idő is, sőt, a beavatkozások akár egynapos műtétként is elvégezhetőek, és a betegek egy része már 24 órán belül hazamehet.
A szervezet szakemberei a Journal of Minimally Invasive Gynecology című szaklapban azt írják, hogy bár eddig a laparoszkópos méheltávolítás ellenjavallatát képezte a túlsúly és a korábbi császármetszés, a gyakorlat azt mutatja, hogy leszámítva a hosszabb műtéti időt, a beavatkozás hatékonyság és biztonságossága nem különbözik a kövér és normál testsúlyú betegek esetében.
„Az AAGL elkötelezett híve a minimális invazív méheltávolítási technikáknak, de fontos a betegek tájékoztatása is, hogy jól dönthessenek, ha nőgyógyászati betegségüket kell kezelni – foglalja össze Franklin D. Loffer a társaság alelnöke. – Ha méheltávolítást kell végezni, a legbiztonságosabb, leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb módját célszerű annak választani, ami vagy a hüvelyi vagy pedig a laparoszkópos méheltávolítás.”