Valerie, azok után, amiken átment, mindent átértékelt az életében. Miután megtudta a diagnózist, már semmi más nem érdekelte, csupán az, hogy életben maradjon. Úgy gondolta, a melleinél sokkal fontosabb testrészei is vannak, így nem éri meg az újabb műtétet és az esetleges kockázatot az, hogy helyreállítsák melle eredetei állapotát. Mellprotézist visel, így továbbra is ugyanolyan dekoltált ruhákat hord, mint eddig, sőt fürdőruhát is nyugodtan visel. „Ha engem nem zavar, hogy néz ki a mellkasom, akkor egy férfit miért zavarjon? Ha találkozom egy hozzám illő férfival, ő nem fog ezzel foglalkozni” – fejtette ki Valerie, aki nem az egyetlen nő, aki elutasítja a helyreállító műtétet. Évente nagyjából 17 000 nőnél végeznek masztektómiát az USÁ-ban, és csupán a negyedük kéri utána, hogy végezzenek rajta rekonstrukciós műtétet, amire általában a daganat eltávolításával egy időben kerül sor.
Fiona MacNeill, a nyugat-londoni Royal Marsden Kórház sebésze elmondta: a nőket gyakran a lányuk próbálja rábeszélni a helyreállító műtétre, mivel ők sokszor saját érzéseiket vetítik rá az anyjukra, és mivel úgy gondolják, ők maguk biztos ezt választanák, azt hiszik, az anyjuk részéről is ez lenne a legjobb döntés. Pedig ahány nő, annyiféle módon viszonyulnak a mellükhöz, az idősebbek például sokszor úgy érzik, a mellük már kiszolgálta őket, ezért az elvesztése kevésbé okoz megrázkódtatást a számukra.
A helyreállító műtét egyébként egy elég komoly operáció, amelyből a felépülés akár három hónapig is eltarthat, és a műtét ellenére, a mell már sosem fog pont úgy kinézni, mint korábban. Joe O’Donoghue plasztikai sebész úgy véli, a nők nem kapnak mindig kellő tájékoztatást a helyreállító műtekkel kapcsolatban, ezért utasítják sokan vissza ezt a lehetőséget. A helyreállítás során vagy implantátumot ültetnek be, vagy a szöveteket állítják helyre, mely során bőr-, zsír- és izombeültetésre is sor kerül. Utóbbinak az az előnye, hogy az új mell ugyanúgy fog öregedni, és ugyanúgy változtatja a formáját az idők során, mint a másik, viszont ez a típusú műtét tovább tart, bonyolultabb és sebhelyek is maradnak utána. Sok nő azonban büszke ezekre a sebhelyekre, mert úgy érzik, ezek annak a jelei, hogy sikerült megnyerniük egy fontos csatát. Valerie ma már teljesen tünetmentes, és egy bőrápoló termékekkel foglalkozó cégnél végez munkát, amely az októberben eladott termékekből származó bevétel 20 százalékát a mellrákkutatás céljaira adományozza.