Barbara L. Andersen, az Ohio Állami Egyetem pszichológia professzora és munkatársai frissen diagnosztizált mellrákos nőket követtek nyomon átlagosan 11 évig. A betegek egy véletlenszerűen kiválasztott csoportja a mentális egészséget javítását célzó programban vett részt, míg a többiek csak a hagyományos gondozásban részesültek.

A pszichés támogatás célja többek között az volt, hogy a betegek megértsék és megtanulják csökkenteni a rákkal járó stresszt, javuljon hangulatuk és általános egészségi állapotuk.
A daganat a nyomon követés során a betegség a résztvevők 29%-ánál újult ki, és a betegek közel negyede (24%-a) hunyt el. A stresszoldó terápiában részesült nőknél közel felével, 45%-kal kisebb volt a kiújulás esélye a kontrollcsoporthoz képest, és a halálozás kockázata 59%-kal csökkent.
A programban résztvevő nők „érzelmi állapota jelentősen javult, a kiújulás diagnózisát követő egy évben pedig immunválaszuk is erősebb lett” – mondta el Anderson, aki szerint az eredmények arra utalnak, hogy „a pszichológiai beavatkozás olyan hosszútávú előnyöket rejt, amit korábban soha nem vettek figyelembe vagy figyeltek meg”.