A fiúgyerekeket érintő szexuális visszaélés hullámról egy nemzetközi szaklapban megjelent közlemény fedte fel a valóságot, melyet már korábban is gyanítottak, ám valódi bizonyíték kevés állt rendelkezésre.
Neil Andersson és Ari Ho-Foster, a johannesburgi Centre for Tropical Disease Research munkatársai 2002. végén 1200 iskolában mérték fel az iskoláskorú fiúk körében a szexuális erőszak jelenlétét.
A kutatók jelentős különbséget találtak az ország különböző régiói közt. Az erőszakos közösülések aránya a gazdaságilag leggyengébb tartományban, Limpopóban volt a legmagasabb, míg a legfejlettebb Nyugat-Foki területen a legalacsonyabb.
A nemi erőszak gyakoriságát és az elkövető személyét illetően a vidék és a városok közt is volt különbség. A fiúk 28%-ánál tanára, vagy valaki más, nem családtag volt az elkövető. 28% azt állította, hogy iskolatársa, 20%-ot egy tanár, további 18%-ot pedig egy felnőtt családtag erőszakolta meg. Az erőszaktevők egyaránt lehetnek nők és férfiak: a megkérdezettek kb. egyharmadát férfiak, 41%-át nők zaklatták, 27%-ot pedig mindkét nem tagjai erőszakolták már meg.
A szerzők figyelmeztetnek, hogy a jelenség súlyos következményekkel, a szexuális visszaélések még szélesebb körben való terjedésével járhat, hiszen ismert, hogy az ilyen bűntettek áldozatai maguk is könnyen elkövetőkké válhatnak. Tízből egy iskolásfiú vallotta be, hogy ő is kényszerített már valaki mást közösülésre.
Arra is kitértek, hogy egészen 2007-ig a fiúgyermekek közösülésre való kényszerítése nem számított erőszaknak, és üdvözölték a törvényi változtatást, mely szerintük az első, ám korántsem a végső lépés az erőszak megfékezése érdekében. A gyermekek elleni erőszakot már csak a HIV/AIDS előfordulásának csökkentése miatt is komolyan kell venni.