Cukorbetegeknek a repceolaj a legjobb

Dr. David Jenkins munkatársaival olyan 2-es típusú betegek csoportjait hasonlította össze, akik vagy repceolajjal készült kenyeret tartalmazó, alacsony glikémiás indexű étrenden, vagy teljes kiőrlésű kenyeret tartalmazó, alacsony glikémiás indexű étrenden éltek. A Diabetes Care június 14-i számában megjelent tanulmányuk kimutatta, hogy a repceolajos étrendet követőkben a vércukorszint és a káros LDL koleszterin szintje is jelentősen csökkent. Még ennél is érdekesebb eredmény az, hogy a repceolajjal készült kenyér éppen azokra gyakorolja a legjelentősebb pozitív hatást, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre: azokra, akiknek a vércukorszintet mérő HbA1c tesztje a legmagasabb értéket mutatta az előző 2-3 hónapban.v

Dr. Jenkins, a Torontói Egyetem professzora elmondta, hogy a 141 vizsgált személyben kimutatott LDL koleszterinszint csökkenés a szív-érrendszeri események kockázatának körülbelül 7 százalékos csökkenésének felel meg. Az előny ezen kívül úgy is értelmezhető, mintha a résztvevők további 20 mg dózis koleszterincsökkentő sztatint vettek volna be, ami a szabványos adag duplája. A repceolaj az angolszász országokban ismert neve, a canola, a Canada és az ola (olaj) szavak összevonásából alakul ki. A Manitoba Egyetemen készítették először az 1970-es években repcéből. A repceolaj csupán 7 százalék telített zsírt tartalmaz, alig felét annak, amennyit az egészségügyi előnyeiről híres olívaolaj tartalmaz.

Mire jó a lustálkodás? Azok, akik tovább maradnak ágyban, 62 százalékkal kevésbé sóvárognak az ételek után – derül ki egy friss kutatásból, amelynek alapján feltételezik a szakértők, hogy a gyors szemmozgásos (REM) alvásszakasz felel az étvágy féken tartásáért.

A hétvégi lustálkodás nemcsak kipihentebbé varázsol, hanem karcsúbbá is – mutattak rá a Chicagói Egyetem szakértői a tíz elhízott ember bevonásával készült kísérlet nyomán. Már 90 percnyi lustálkodás is számít. A korábban lefekvők vagy később kelők étvágya 14 százalékkal csökkent, az sós vagy édes nassolnivalók utáni sóvárgásuk pedig 62 százalékkal. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az alvási rutin egyszerű megváltoztatásával fel lehet venni a harcot a járványszerűen terjedő elhízás ellen. Korábbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az alváshiány súlyproblémákhoz vezethet, részben azért, mert felborítja az étvágyért felelős hormonok egyensúlyát.

A Chicagói Egyetem szakértői arra voltak kíváncsiak, hogy az alvási szokások kismértékű megváltoztatása eredményezhet-e gyors változást a táplálkozási mintákban és a sóvárgásban. Összesen tíz túlsúlyos vagy elhízott férfit és nőt vettek górcső alá, akik mindannyian 21 és 40 év közöttiek voltak, s éjszakánként átlagosan legfeljebb 6,5 órát pihentek. Az első héten a megszokott mintát kellett követniük, és kérdésekre válaszolniuk, hogy mennyire voltak éhesek, valamint milyen ételekre vágytak. A második héten 8-8,5 órára növelték az alvásmennyiséget. A résztvevők csuklóra helyezett mérőeszközt kaptak, ami rögzítette, mikor keltek fel, és naplózta a napi alvási szokásaikat. Az Appetite című szakfolyóiratban megjelent eredmények szerint már másfél órányi alvásmennyiség-növekedés drasztikusan csökkentette a résztvevők étvágyát, és még jobban az egészségtelen ételek iránti sóvárgásukat.