A felmérést vezető Adam Radomsky professzor megállapította, hogy aligha van olyan ember, akit ne kerítenének olykor hatalmukba a fenti gondolatok, „ez egész egyszerűen természetes velejárója az emberi létnek”. Ugyanakkor a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedő páciensek reakciója ezekre a gondolatokra jóval intenzívebb, hevesebb, és a mindenapjaik legegyszerűbb tevékenységeit is szabotálja.
A statisztika szerint a rögeszmés-kényszeres betegség 19 éves kor körül alakul ki, és két formája van: a páciensek egy része rögeszmés gondolatokkal küzd, amelyek a megakadt lemezhez hasonlóan ismétlődnek a fejükben, míg mások kényszeres cselekedeteket hajtanak végre, pl. percenként kezet mosnak a kórokozóktól való rettegésüknek betudhatóan.
A kutatás során 13 ország 777 egyetemistájának válaszait vizsgálták a szakemberek, és világosan kiderült, hogy a megkérdezettek 94 százaléka rendszeresen szembenéz saját nem kívánt gondolataival, méghozzá naponta többször is. Az Egyesült Államokban a felnőtt népesség kb. 1 százaléka küzd rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral. „Számukra a tény, hogy az életüket megkeserítő gondolatok teljesen normálisak, rengeteget segíthet abban, hogy a gondolatokhoz kapcsolódó viselkedésmintákat megfelelő terápia segítségével meg tudják változtatni” – fejtette ki Radomsky professzor.