Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Közös tanulmánnyal hívta fel a figyelmet egy kutatócsoport a pekingi olimpián tapasztaltak egyik alapkérdésére: meddig fokozhatók a sportteljesítmények? Hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan dőltek meg a világrekordok.
Még ha ki is kapcsoljuk a vélhetően doppingszerek használatával elért teljesítményfokozást, nyilvánvaló a versenyzők – például a rövidtávfutók és az úszók – fizikai képességeinek folyamatos javulása. A tanulmány egyértelműen leszögezi, hogy a legfelső határokat nem is lehet megállapítani, s azt is hangsúlyozták, hogy a sportteljesítmények fokozásához tökéletes pszichés állapotba kell kerülniük a versenyzőknek. A mind pontosabb mérési eszközök segítségével az elsőség olykor már ezredmásodperceken dől el. A végletekig kiélezett küzdelem nagy mértékben terheli a versenyző pszichéjét is. Ezzel kapcsolatban a kutatók felhívták a figyelmet egy másik tényezőre, amit összefoglalásként „olimpiai agy”-nak neveztek el.
Nyilvánvaló, hogy a 906 pekingi aranyat elnyert – a csapatukkal győztesek miatt ennél jóval nagyobb számú – közel kétezer olimpikon a sikert nem egyformán fogadta. A női rúdugrás világcsúcsát 505 centiméterre javítva nyertes orosz Iszinbajeva például szinte gyermekes örömmel kacagott és bukfencezett, akadt viszont aranyérmes birkózó, aki csak udvariasan meghajolt.
A kudarcot persze nehezebb elviselni. Volt taekwondós, aki nekirontott a bíróknak, és olyan olimpikon is, aki földre dobta a bronzérmét és otthagyta az eredményhirdetést. Másokat sportpályafutásuk befejezésének bejelentésére késztetett a nem várt sikertelenség, sokan pedig a tőlük független körülményeket tették felelőssé a remélt eredmény elmaradásáért. Többen – köztük akadt magyar élversenyző is – a döntő pillanatban tapasztalt erőtlenségükben, figyelmük érthetetlen ellazulásában látták a sikertelenség okát.
Mindezek alátámasztják a kutatócsoport véleményét, hogy a sikeres versenyzést a speciálisan felkészített agy is elősegíti. Azaz: szükség van olyan tréningekre, amelyekkel megelőzhető a fizikailag jól felkészült és esélyes versenyző kritikus pillanatban történő leblokkolása. Ez megnyilvánulhat a koncentrálóképesség pillanatnyi csökkenésében, csőlátásban, a kudarctól és a nem pártatlan bírói ítélettől való félelemben. Már a versenyek előtt is észlelhető viszont a depresszióban, a motiváltság fáradásában. (Feltehető, hogy ezek valamelyike is szerepet játszott a magyar vívók, birkózók s egyes kajakosaink váratlanul gyenge szereplésében, illetve sok esetben csak egyetlen ponttal, tussal, góllal vagy centiméterekkel alulmaradásában). A pszichés terhelésekre való felkészülést azonban a versenyző oxigénigénye, izmainak hatékonysága, a tejsavszintje fiziológilag is befolyásolhatja.
A sportoló mentális kudarcát az agykéregtől a hátgerinc idegpályáin át, az izmokat vezérlő periferiális idegekig bárhol előforduló zavar okozhatja. A jövőben tehát az élversenyzők agyát is kell CT-vel, MRI-vel vizsgálni, majd a megfigyelések alapján számukra speciális agytréningeket kidolgozni – javasolják a tanulmány készítői, akik megemlítik egyes, az agyműködést serkentő vegyi anyagok, például a dopamin-féleségek és a dextroamfetaminek ellenőrzött adagolásának lehetőségét. Mivel ezek használatosak például az Alzheimer-betegek emlékezőképességének javítására, – a kutatók véleménye szerint – nem minősülnek doppingszernek.
A tanulmány a Journal of Physiology című élettani szakfolyóiratban jelent meg.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
