Együtt suhanni

Mozogni jó!

Még az is tudja, aki nehezen indul neki, hogy mozogni nagyon szívderítő dolog. Jó a friss reggeli vagy lágy esti levegővel teletölteni a tüdőnket, érezni, ahogy lassan minden porcikánk átmelegszik, az álmos vérkeringésünk felélénkül, ahogy a sejtjeinkbe eljut az oxigéndús vér. Jó látni, ahogy mozdul alattunk a föld, megindulnak mellettünk a fák, és mi urai vagyunk a testünknek. Jó egyedül mozogni, csak a testünkre, izmaink munkájára koncentrálva, vagy átadva magunkat egy jó zene, vagy akár csak a saját szívdobogásunk ritmusának. Még jobb mindezt nem egyedül tenni: egy vidám beszélgetés közben, vagy csak egyszerűen érezve a közös kedvtelés gátlást oldó légkörét. Azok között ugyanis, akik nem divatból vagy testük tökéletesítéséért mozognak, nem számít a rezgő „kiskutyaháj”, nem ciki a vaskos úszógumi, nem tartja senki számon mások fölös kilóit vagy a még fölösebb éveit. Aki egy ilyen befogadó légkörben kezdi el a rendszeres mozgást, akár csak egy esti sétával, kocogással, aki életében egyszer megtett egy kört a Margitszigeten, az könnyen beleszeret ebbe az új életformába és egész életét gazdagabbá (és hosszabbá) teheti vele. Legtöbben tudjuk ezt, és tudnánk is tenni, és ha mégis a „de” szócskával folytatjuk a gondolatmenetet, az saját, pillanatnyi, bármikor megváltoztatható döntésünk csupán.

Akiket cserbenhagyott a testük

De mi van azokkal, akik hiába szeretnék átélni a mozgás felszabadító örömét, az agyat frissítő, feszültségoldó endorfin-hullámot, vagy a közös mozgás idegeneket is baráttá tévő légkörét? A SUHANJ! Alapítvány megálmodói rájuk gondoltak. Az alapító fiatal házaspár 2010-ben, az esküvőjén lepte meg a családot azzal az ötlettel, hogy első közös „gyermekükként” egy egyesületet hoz létre. A Suhanj! abban szeretne segíteni, hogy azokkal is megoszthassák a mozgás örömét, akiket a saját testük és a mostoha körülményeik egyébként passzivitásra, szobafogságra ítélne. Látás- és mozgássérültekkel, végtaghiányos, kerekesszékes embertársaikkal szerették volna megismertetni, milyen leírhatatlan érzés célba érni a legyőzött kilométerek vagy akár egy sikerrel teljesített maratoni táv után.

Üres kézzel is adni

Úgy tűnik, mélyen igaz az a mondás, hogy „aki akar, üres kézzel is tud adni”. A sajátos nászajándék megvalósult: a SUHANJ! Alapítvány közhasznú szervezet immár két éve működik, több sportágban törekszik rendszeres sportolási lehetőséget biztosítani látás- és mozgássérülteknek. Jelenleg heti 3 futóedzés, hat spinning és egy jógafoglalkozás alkotja folyamatosan bővülő heti kínálatukat. A jellegzetes kék színéről könnyen felismerhető SUHANJ! csapat ott van minden jelentős utcai futóversenyen, még triatloneseményeken is. Önkénteseik segítségével egyre növekvő számban résztvehetnek mozgásukban korlátozottak, látássérültek, kerekesszékesek is ezeken a közösséget építő, önbizalmat erősítő programokon, amelyek eddig jobbára csak az egészségesek kiváltságának számítottak. Folyamatosan dolgoznak a működésükhöz szükséges saját eszközpark bővítésén, fejlesztésén. A 2011-es adománygyűjtés eredményeként például 3,2 millió forintot fordíthattak három speciális, futásra tervezett kerekesszék és egy handbike vásárlására, amelyeket kölcsönözhetővé tesznek a sportolni vágyó érintettek számára. A 2012-es évben ötmillió forint összegyűjtését tűzték ki célul, és ezt teljes egészében mozgáskorlátozottakat segítő eszközökre fordítják. Nemcsak a pénzadomány jelent segítséget, hanem legalább ennyire fontos az egyre gyarapodó önkéntes segítők munkája is. Aki csatlakozni szeretne, szívesen látják – suhanjon együtt a segítőkész suhancokkal!

Ossza meg:

Kövessen minket: