A betegek depressziós – esetleg mániás – tünetei minden évben nagyjából ugyanabban az időszakban, általában ősszel és télen jelentkeznek. Többnyire a tünetek oldódása is azonos időben történik.
A szezonális depresszió tünetei
A szezonális depresszió tünetei általában október végén, november elején jelennek meg, és tavasszal enyhülnek, bár ritkább esetekben előfordulhat, hogy a tünetek a tavaszi-nyári időszakban jelentkeznek, és a hideg beálltával enyhülnek. A depresszív időszakot előidéző évszak lezárulta után a páciensek újra jól érzik magukat, és ismét el tudják látni a feladataikat.
A környezeti tényezők változásaira a szervezet különböző mértékben reagál, így a tünetek skálája a szinte mérhetetlentől egészen a betegség szintjéig terjedhet. Az évszak kezdetén a tünetek még enyhe mértékben fordulnak elő, majd később – az évszakra jellemző időjárás beálltával – súlyosbodnak.
A szezonális depresszió nőknél és fiataloknál gyakrabban alakul ki, és egyénenként változó, hogy a tünetek mennyire enyhe vagy súlyos formában jelentkeznek.
A téli időszakban jelentkező depresszió legfőbb tünetei:
• krónikus fáradtság, kimerültség;
• fokozott alvásigény, romló alvásminőség;
• általános rossz hangulat, érdektelenség;
• étvágynövekedés (különösen szénhidrátok);
• gondolkodási, koncentrálási és döntéshozatali nehézségek.
A nyári időszakban jelentkező depresszió tünetei az alábbiak lehetnek:
• alvászavar (leginkább álmatlanság);
• étvágytalanság, súlycsökkenés;
• izgatottság, ingerlékenység;
• nyugtalanság, szorongás.
A nyári szezonális depresszió esetén előfordulhat, hogy nem depressziós, hanem mániás tünetek jelentkeznek.
A „mániás” szezonális depresszió a következő tünetekről ismerhető fel:
• túlzott feldobottság, jókedv;
• hiperaktivitás;
• megnövekedett szociális aktivitás.
Ha olyan depresszív – vagy mániás – tünetei vannak, amelyek az évnek mindig ugyanabban a szakaszában, ciklikusan jelentkeznek, és hátrányosan befolyásolják mindennapi életét, kérjen segítséget háziorvosától, aki szükség esetén gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról.
Emellett közvetlenül is kérheti pszichológus vagy pszichiáter segítségét. A területileg illetékes pszichiátriai gondozó beutaló nélkül felkereshető.
Megfelelő kezelés nélkül a tünetek súlyosbodhatnak, és jelentősen ronthatják az életminőséget.
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
A Lelki Elsősegély Szolgálat munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt.