„A kommunikációs problémával élő emberek, így például az afáziások, a diagnózis után gyakran csak az első pár hónapban jutnak a megfelelő kezeléshez, annak ellenére, hogy az évekig tartó terápia jelentős javulást okozna” – nyilatkozta Dr. Jed Meltzer, a kutatás vezető szerzője, a Baycrest’s Rotman Research Institute munkatársa. „A lakóhely korlátozhatja a szükséges beszédterápia elérését, különösen igaz ez a vidéki területeken élőkre. A kutatásunk eredményei szerint ez a földrajzi korlát lebontható, mivel a telerehabilitációval a személyes konzultációkhoz hasonló eredmény érhető el.”
Mindezen biztató eredmény mellett fontos elmondani, hogy a telerehabilitációval kezelt betegek nem voltak olyan elégedettek és magabiztosak az eredménnyel, mint a személyes terápiában részesülők. „Az alacsony önbizalom az elszigeteltség fennmaradásához vezethet, hiszen fontos, hogy a kezelésen túl a betegnek legyen bátorsága nyitni mások felé” – magyarázta Dr. Meltzer.
A kutatás során 44 stroke miatt kommunikációs zavartól szenvedő beteg adatait vizsgálták. Minden beteg állapotát felmérték egy személyes konzultáció alkalmával, illetve az első héten egy teszten vettek részt. Ezután 10 héten keresztül beszédterápiában vettek részt telerehabilitáció részeként, vagy személyes konzultáció alkalmával. A kezelés befejeztével újabb teszt és kérdőív következett, illetve a kezelő is visszajelzést adott a betegük fejlődéséről. „Az idősebb betegek számára gondot okozhat a mozgás, s így a kezelés helyére való eljutás” – magyarázta Maria Piccini, a Baycrest egyik beszédterapeutája. „A telerehabilitáció segítségével könnyebbé válik számukra a szükséges kezelés megkezdése, illetve folytatása.” A tanulmányt az Aphasiology című kiadványban közölték.