A szabad gyökök képződése természetes élettani folyamat; sejtjeink az anyagcsere során tápanyagokat égetnek, az oxidáció melléktermékei a szabad gyökök. A betegség elleni védekezés során is szerepet kapnak, például a vírusok és baktériumok elpusztításához a sejt egyes részecskéi maguk képezik az oxidánsokat. A vírusfertőzésekre jelentkező általános tünetekért is részben ők a felelősek. A szabad gyököknek szerepe a régi, elöregedett sejtek kiválasztásában és elpusztításában is nélkülözhetetlen.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Olykor azonban a szervezetben a különböző környezeti és életmódbeli tényezők hatására a szükségesnél több szabadul fel belőlük. A túltermelést kiválthatja például az UV-sugárzás, a füsttel és ólommal szennyezett levegő, a rovarirtó szerek, a dohányzás, a helytelen táplálkozás (magas hőmérsékletre hevített étrendi zsírok), a nem ellenőrzött cukorbaj, az érzelmi stressz, de a túlzottan kimerítő testedzés is.
Amikor a szervezet fokozottan ki van téve e bántalmaknak, szabad gyökök nagy mennyisége árasztja el a testet, és az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik tombolásukat. A szabad gyökök olyan instabil anyagok, melyeknek egy páratlan elektronjuk van, ezért párt keresnek maguknak, s gyakran a sejtkultúrákban akadnak rá. A romboló folyamatnak bármelyik sejtalkotó áldozatul eshet.
Az oxidánsokkal szemben szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek. Az egészséges szervezet erős ún. szabadgyökfogó enzimrendszerrel rendelkezik, melynek antioxidáns egységei (enzimek, tápanyagok) olyan molekulák, amelyek képesek kötődni az instabil oxidánsokhoz, és semlegesíteni azokat.
A négy legfontosabb gyökfogó: az E- és a C-vitamin, a béta-karotin és az antioxidáns enzimek termelődését is elősegítő szelén. A mai, fokozottan káros környezeti hatások mellett azonban ez a védekezőrendszer egyre kevésbé tudja ellátni feladatát, az egyensúly könnyen megbomlik.
Szívbetegség, rák, korai öregedés
Az oxidációs folyamatok veszélye különösen a telítetlen zsírtartalmú sejthártyákat fenyegeti, mert innen a legkönnyebb elrabolni egy elektront, így ismét kevesebb lesz egy elektronnal, végül láncreakció indul el. Megfigyelték, hogy a szabad gyökök által oxidált koleszterin sokkal jobban árt az érfalnak, mint a "normális" koleszterin, ezért az érelmeszesedés illetve a koszorúér-betegségek kialakulásában a szabad gyököknek is szerepük van. A legújabb kutatások szerint az oxidánsok aktiválják a betegség elsődleges okának tartott LDL-koleszterint, így a molekulák hajlamosabbak lesznek arra, hogy az artériák falaira tapadjanak.
A szabad gyököket nem csak a szívbetegségekkel, de a rákkal és a korai öregedéssel is összefüggésbe hozták. Ha az oxidánsok elérik és károsítják a sejtmagban lévő DNS-t, utat nyithatnak a rosszindulatú daganatok kialakulásának. A szabad gyökök kétféle módon játszanak szerepet a rák kifejlődésében. Aktiválják a különben egészséges sejtek génjeit, ezáltal gyorsuló sejtnövekedést okoznak, vagy megakadályozzák a sejteket abban, hogy természetes halállal pusztuljanak el. A két mechanizmus bármelyike felelős lehet a betegség kifejlődésében.
Az oxidánsok romboló és az antioxidánsok védő hatása közötti egyensúly kihat az öregedési folyamat gyorsaságára. Az oxidánsok mutációkat okoznak a test sejtjeiben, melyek csökkentik a sejtek hatékonyságát önmaguk kijavításában, illetve kicserélésében. A korai öregedés okozója a "normálon felüli" kapcsolat az oxidánsokkal. Egyes kutatások arra utalnak, hogy ha nem érné szervezetünket nagy mértékű szabadgyök-reakció, az emberi életkor felső határa 120 év volna. A káros mértékű szabadgyök-képződés kiküszöbölésével természetesen csak a születéskor várható átlagos élettartamot tudnánk befolyásolni, tehát a fajra jellemző, örökletesen meghatározott, ún. maximális élettartamot nem lehet növelni.