A helyes szokások kialakítása
Az óvodáskorban (3-6 éves korosztály) kialakított táplálkozási szokások és ismeretek nagyon meghatározóak a késõbbiekre, sokszor az egész felnõtt életre nézve is, hiszen a helyes ételválasztás, az étkezési ritmus, az ízlés kialakulása valamint a táplálkozási minták és a táplálkozási magatartás rögzülése mind erre az életkorra tehetõ.
Bár a gyermekek többsége étkezései egy részét az óvodában folytatja, a szülõk felelõssége nagy arra nézve, hogy gyermekük mennyire táplálkozik egészségesen, fejlõdésének, korosztályának megfelelõen.
Az óvodáskorúak energiabevitelének nem csak a szervezet fenntartásához és a fizikai aktivitáshoz szükséges, de a növekedésre fordított energiát is fedeznie kell. Emiatt fontos, hogy megfelelõ mennyiségû és jó minõségû fehérje (baromfihús, húskészítmények, szálkamentes hal, tojás, tejtermékek) szerepeljen az étrendben ugyanez vonatkozik a többi tápanyagfélére is (szénhidrát, zsír). Az energiaszükséglet természetesen korés testalkatfüggõ is. A fejlõdés mértéke, üteme, valamint a gyermek egészségi állapota nagyon jó jelzõje az energiaés tápanyag ellátottságnak.
Sok szülõ találkozik azzal a problémával, hogy gyermeke válogatós, evés közben csak játszik az étellel, ami helyett sokkal jobban leköti a figyelmét valamilyen játék, esetleg tvmûsor. Mindez elkerülhetõ, ha az otthoni étkezések nem csak mellékes kísérõi például a tévézésnek, hanem kizárólagos eseménynek számítanak, amikor a megterített asztal mellett, nyugodt körülmények között, közösen eszik a család.
Gyakran elõfordul, hogy a gyerekek nem akarnak megenni izonyos ételeket. Érdemes ilyenkor bevonni õket az elõkészületekbe, a terítésbe, amit a legtöbbjük biztosan élvezni fog, és büszkék is lesznek rá, hogy a reggeli, vagy ebéd elkészítéséhez õk is aktívan hozzájárultak, és talán nagyobb eséllyel eszik meg az eddig elutasított ételt. Például megpucolhatják a fõtt tojást, vagy maguk készíthetik el a szendvicset: él nélküli, vagy kifejezettem gyerekkést adva a kezükbe megkenhetik a kenyeret, rátehetik a felvágottat, sajtot, zöldséget.
A kicsik minden olyan konyhatechnológiai mûveletbe bevonhatók, ami nem balesetveszélyes, tehát nem tudják leforrázni magukat, vagy megvágni, elreszelni a kezüket. Ilyen lehet a friss zöldborsó fejtése, zöldségek vízzel történõ tisztítása, hideg mártások, szendvicskrémek kevergetése; süteménykészítésnél a tésztagyúrás, keverés, formázás, díszítés.
A tej és tejtermékek adása sokszor falba ütközik, pedig ez az élelmiszercsoport különösen fontos a gyermekek táplálkozásában, mivel könnyen emészthetõ, tápláló, értékes fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaz. Utóbbiak közül az egyik legfontosabb a kalcium, ami fontos a csontok és fogak kialakulásához, egészséges fejlõdéséhez. A gyermekkorban biztosított megfelelõ mennyiségû kalcium szerepet játszik a felnõttkori csontritkulás rizikójának csökkentésében. A tejet és a tejes italokat meg lehet kedveltetni, ha a szülõk vagy a nagyobb testvér is jóízûen issza a kicsi elõtt, de próbálkozhatunk langyos tejjel is, ha a hideget nem szereti.
A sajtok, vagy a gyakran nem kedvelt friss zöldségek (pl. paradicsom, paprika, uborka, retek) iránti érdeklõdést fel lehet kelteni, ha különféle alakzatba vágva tálaljuk õket erre a célra használható például süteményszaggató is.
A húsok sokféle módon (sült, párolt, fõtt, stb.) és formában (szelet, ragu, darált, rakott, töltött, stb.) elkészíthetõk, így a változatossággal könnyebben elérhetõ, hogy a gyermekek elfogadják azt. Ha például azt tapasztaljuk, hogy a fõtt húst többszöri próbálkozásra sem hajlandó elfogyasztani, próbáljuk ki valamilyen más formában, például rakott ételekben.