A megszívlelendő morális tanácsokat természetesen praktikus érvekkel is alátámasztotta a XVII. században élt tudós férfiú. Bár Minderer maga sohasem szolgált seregben, véleménye szerint tanácsai nagy segítséget jelenthettek bármely hadvezérnek.
A XVII. századi előrelátó újonc mielőtt még beállt katonának jó alaposan megpurgáltatta magát, majd magához vette a legszükségesebb gyógyszereket: mindenekelőtt az univerzális ellenmérget, a terjákot. Volt ebben minden; görcsoldó, erősítő, ópium, vizelethajtó, vipera testének dörzsöléke… Nem feledte ezen kívül a gilisztamagot, az angyalgyökeret és a bábakalácsot sem. Katonáéknál mindig is fontos volt a jó erőnlét, s aki Minderer tanácsait követte, az többnyire ilyesmit rágicsált.
------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------
Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:
38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!
Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lássuk, mi volt még a körültekintő kiskatona hordozható patikájában! Tyúkszemre szalonnazsír, tetvek ellen fehér bürök, lábizzadás ellen rézpor (igaz, hogy bezöldült tőle a láb, de a csizmán keresztül az nem látszott). S hogy mit javasolt a katonaorvos a szomjazó katonáknak? Víz híján a vitéz úr rágicsáljon kenyérdarabkát vagy "jó e célra egy ólomgolyót is, amely nyáladzást idéz elő". Gond volt a szervezet hőháztartásával? Hidegben egy kulacs pálinka, melegben egy kulacs ecet tett jó szolgálatot.
Hol ütött tábort a korabeli katona éjszakára? Aki Minderer tanácsait megfogadta, az inkább egy dombtetőt választott, mint völgyet, hiszen ott fenn "nem reked meg a köd, mely a bőr pólusaiba hatolván felborítja a szervezet rendjét". A katona olyan vizet ivott, ami gyorsan melegedett fel és hűlt le. (Vajon mit értett ez alatt a nagy tudású doktor?) Persze azért nem ártott, ha átszűrte előtte egy kendőn, mert ellenkező esetben béka ürülhetett belőle (doktorunk állítása szerint maga is látott már ilyet.) Vizet tisztíthatott izzó kővel vagy vitriollal is, de Minderer szerint is az a legbiztosabb, ha keressünk egy hegyi forrást.
A tábori élet amúgy sem volt veszélytelen. Mindjárt ott volt a részegeskedés, a kockázás és a legveszélyesebb: a nemi kicsapongás. A vérbaj legalább olyan kegyetlenül tizedelte a korabeli seregeket, mint a legádázabb ellenség.
A járványok terjedéséről tartott korabeli elméletek középpontjában a levegő hatása állt. Hasznosnak tartották, ha a reggeli imádkozáskor ágyúval beledurrogtatnak az ártalmas ködökbe, de erősen bíztak abban is, hogy a gyakori tűzgyújtás is megelőzheti a bajt. Nem csak a járványos megbetegedések megelőzésére, de azok kezelésére is kiváló, ha a vitéz úr éhgyomorra iszik egy keveset a saját vizeletéből, vagy ha friss, gőzölgő tehéntrágyát szagolgat.
Minderer is a sebtisztítást tartotta a legfontosabbnak. A korabeli képzett elsősegélynyújtó nem távolította el vérrögöket, mert ismereteik szerint azok egyrészt jó gennyesedést szolgálnak, másrészt gátolják a vérzést is. Az alvadt, porított vért is megbízható vérzéscsillapítónak tartotta a barokk orvos. A szert egy korábban vérző bajtárs felfogott, majd megfelelő módon elkészített vére szolgáltathatta. Számos egyéb praktikát is ismertet Reymundus Minderer. Jónak tartotta az olajos, boros kötést, sőt akár a fekete kocsikenőcsöt is lapulevéllel borítva. Hogy így a seb könnyen begennyesedhet? Annál jobb. Nézete szerint gennyesedéssel ürülnek ugyanis a szervezet romlott anyagai, e nélkül pedig a gyógyulás elképzelhetetlen.
Ma már ugyan megmosolyogjuk a korában kiválóan képzett orvos tanácsai, azt azonban el kell ismernünk, hogy sok katonának adott reményt a gyógyuláshoz, s gyakran az orvos tanácsa jelentette az egyetlen lehetőséget a túlélésre.