A búvárkodás veszélyei

Sajátos közeg a víz, ahol néhány órára kilépve a szárazföldi környezet két dimenziójából az ember kedvére lebeghet, süllyedhet, emelkedhet, s rövid időre maga is a víz alatti természet részévé válik. A búvárokra a víz alatt azonban számos veszély leselkedik, az alábbiakban ezek közül veszünk szemügyre néhányat röviden.

------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------

Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:

38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!

Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A belélegzett gáz nyomása

Ha kíváncsiságunk mélyebbre vezet, mint a víz felszíne, gondoskodnunk kell a létfenntartásunkhoz szükséges levegőről is. Víz alá merülve, akárcsak pár méter mélyre is, hamar megérezzük a testünkre nehezedő víz nyomását. Ezt a mélységgel egyre növekvő nyomást a belélegzett gázoknak kell kiegyenlítenie, vagyis ahogy süllyedünk lejjebb és lejjebb, úgy nő a belélegzett gáz nyomása. Ez pedig, ha nem megfelelően kezelik, különböző problémákhoz vezethet. A legegyszerűbb esetekben használt sűrített levegőben található nitrogén elnyelődik a szervezetben.

A probléma akkor adódhat, amikor a búvár ismét a felszín felé igyekszik. Ha túl gyorsan csökken a szervezetre ható nyomás, a felhalmozódott nitrogén nem tud megfelelő iramban távozni a szervezetből, a vérben apró buborékok képződnek, ami embóliához vezethet. Szaknyelven ezt nevezik dekompressziós betegségnek. A sietség tehát könnyen végzetessé válhat, ezért a búvárok a felszínre emelkedéskor úgynevezett dekompressziós megállókat tartanak, hogy a felesleges nitrogén távozhasson a szervezetből.

Mélységi mámor

További veszélyt jelent, hogy a "palackozott levegő" bizonyos alkotóelemei narkotikus hatást gyakorolnak a búvárra. Ez a köztudatban mélységi mámor néven ismert hatás nagyon alattomos ellensége a búvároknak. A leggyakrabban a nitrogén narkotikus hatásával kell számolni, de más gázok is rendelkeznek ezzel a kellemetlen tulajdonsággal. Általában azt mondhatjuk, hogy levegővel merülve a nitrogén 30 métertől lefelé fokozatosan erősödve fejti ki altatóérzéstelenítő, eufóriát okozó hatását.

Ha valaki a narkotikus határ alatt szeretne merülni, más gázokkal kell, hogy helyettesítse a nitrogént. Ez leggyakrabban a hélium, de egyéb gázokat is használnak, mint a hidrogén vagy a neon.

Ha méreggé válik az alattomos oxigén...

Az emberi élethez nélkülözhetetlen oxigénről sokan tudják, hogy csak bizonyos mennyiségi korlátok között tudjuk hasznosítani, azon túl méreggé válik. Az oxigén nyomása a Föld felszíni légkörében ideális az ember számára: a parciális nyomás (Pp) értéke 0,21 bar. Ha olyan helyen tartózkodunk, ahol a Pp értéke kisebb, mint 0,17 bar, szervezetünk nem jut elegendő mennyiségű oxigénhez. A víz alatt a sűrített levegő belégzésekor ez természetesen nem fordulhat elő. Ugyanakkor a szükségesnél nagyobb nyomáson az oxigén mérgezővé válik. De vajon mikor mik ennek a tünetei? 2,5 báron azonnali oxigénmérgezés áll be. Ez sűrített levegő használata esetén kb. 109 méteren áll elő. Az oxigénnel telítődés azonban már jóval korában megkezdődik.

Amikor az oxigén nyomása meghaladja a 0,5 bárt, elindul testünkben egy úgynevezett CNS-óra (Central Nerve System = központi idegrendszer). Ahogy az idő halad, szervezetünk egyre nagyobb mértékben telítődik oxigénnel. A telítődés sebessége az oxigén nyomásától függ, a CNS-óra sebessége a nyomás növekedésével exponenciálisan nő! Amikor a telítettség eléri a 100%-ot, oxigénmérgezés lép fel. Az oxigénmérgezés tünetei hirtelen lépnek fel, észlelése után a búvárnak nem sok ideje marad cselekvésre, ezért mondják, hogy az oxigén alattomos gáz. A mérgezés beálltakor szervezetünk a hajlító és feszítő izmok egyidejű megfeszülésével próbálja a fölös oxigénmennyiséget csökkenteni, a garat elzáródása pedig a további oxigén bejutását akadályozza. Az oxigénmérgezés tünetei: fülcsengés, émelygés, hányinger, látászavarok, szédülés, ingerlékenység, nyugtalanság, eufória, félelem, vonaglás, rángatózás, izomgörcs.

Intenzív folyadékveszteség

Bármilyen furcsának hat is: a búvárokra leselkedő veszélyek egyike a kiszáradás. A víz alá merülök szervezete többféle úton képes folyadékot veszíteni, s gyakori ezek kombinációja. A merüléskor belélegzett levegő hideg és száraz (a kompresszor ugyanis páramentes, száraz levegőt sűrít a készülékbe), ez a száraz levegő a légutakban és a tüdőben nagy mennyiségű vízgőzt vesz fel, ami kilégzéskor a környezetbe távozik. Ez a fajta párologtatás folyamatosan folyadékot von el a szervezettől. Mindezzel számolnak egyes búvárfelszerelés gyártók is, akik olyan légzőautomatákat készítenek, amelyek előnedvesítik a belégzésre kerülő levegőt, így csökkentve a szervezet folyadékveszteségét.

Merülés közben a szervezetre ható túlnyomás megnöveli a szervezet folyadéktereinek nyomását, hatására a vérerekben levő vér nyomása is megemelkedik. Ezt a nyomásnövekedést a szervezet tévesen vérnyomás-emelkedésnek érzékeli, és beindít egy olyan mechanizmust, amely megpróbálja a vérnyomást csökkenteni. Ennek során a vér folyadékának mennyisége csökken, mégpedig vizeletképzéssel. A vizelet mint folyadék a vérből származik, így közvetlenül a vérből és a vér közreműködésével a szövetekből von el vizet. A megnövekedett vizeletképzés tovább szárítja a szervezetet. Ezért rendkívül fontos a merülés előtti folyadékpótlás.

Felsorolásunk csupán a legismertebb veszélyeket taglalta, azokat, amelyeket a kezdő búvárok az első tanfolyamokon elsajátítanak. S hogy mindezek ellenére mégis akadnak, akik nem kevés kockázatot vállalva alámerülnek? Ilyenek voltunk/vagyunk/leszünk mi, emberek. Számunkra minden mélységnél van mélyebb, ahogy minden távolságnál van messzebb, sebességnél gyorsabb.