A konferencia három napja alatt a világ számos országából érkezõ több mint ezer résztvevõ számos új eredményt, módszert ismerhetett meg a rangos nemzetközi elõadók tolmácsolásában. A kongresszuson bemutatott legjelentõsebb szakmai újdonságok a daganatölõ vírusokhoz, a genetikai kutatásokhoz, illetve a mellrákhoz és a bélrendszeri daganatokhoz kapcsolódtak.
A konferencián nyilvánosságra hozott adatok szerint egy genetikailag módosított vírust tartalmazó egyszeri infúzió ígéretes eredményeket mutat azon kolorektális (végés vastagbél) daganatban szenvedõ betegeknél, akiknél a betegség a májra is átterjedt.
A magyar származású Nancy Kemeny, a new yorki Memorial Sloan-Kettering Cancer Center professzora és kollégái által elvégzett fázis Ies kutatásban egy onkolitikus (daganatpusztító) herpeszvírust vizsgáltak. Ezek a vírusok elölik a daganatos sejteket, de megkímélik az egészséges szöveteket, ezért a daganatterápia új és ígéretes lehetõségeként tekint rájuk a szakma. A kemoterápiarezisztens daganatokra kifejtett hatékonyságukat már bizonyították a preklinikai vizsgálatokban.
A kísérlet során az orvosok növekvõ dózisú vírust tartalmazó egyszeri tíz perces infúzióval kezeltek 12 olyan pácients, akik kolorektális adenocarcinomája átterjedt a májra és rezisztensnek bizonyult az elsõvonalbeli kemoterápiára.
Kemeny professzorasszony elmondta, hogy örömmel tapasztalták: a vírus biztonsággal alkalmazható a májartériában, anélkül, hogy jelentõs hatással lenne a normális májfunkciókra. További örömre adott okot, hogy egyes betegeknél a kolorektális adenocarcinoma visszafejlõdése már a víruskezelés után (de még a kemoterápia elõtt) is tapasztalható volt.
A vizsgálatba bevont 12 beteg átlagos túlélési ideje eddig 23 hónap, míg egy beteg a terápia után 30 hónappal is életben van, ami magasabb, mint ami ennél a betegcsoportnál elvárható lenne.
"Ezek a vizsgálati adatok elõször mutatnak rá a daganatölõ vírusok intraartériás, vagy szisztémás alkalmazásával elért pozitív (daganatpusztító) eredményekre.", tette hozzá a professzorasszony. A kutatók következõ feladata a többszörös dózisú vírus vizsgálata, ugyanis preklinikai adatok szerint az onkolitikus herpesz vírus többszörös dózisban bizonyul a leghatékonyabbnak.
Vizsgálat az emlõrák kialakulásának okairól
Vizsgálat az emlõrák kiújulásának okairól Olasz kutatók eredményei szerint az emlõrák kiújulásának kockázatát tekintve a betegség diagnosztizálása után két évvel már nincsen jelentõs különbség a magas kockázati csoportba tartozók és a többi emlõrákos beteg között kivéve ha a tumor már legalább 10, vagy több hónalji nyirokcsomóra átterjedt.
A 3500 emlõrákos beteg bevonásával elvégezett NORA vizsgálat során Dr. Marina Cazzaniga és kollégái a betegeket különbözõ szempontok (pl.: nyirokcsomó áttétek száma, HER2 protein érték) szerint csoportosították. A csoportok eredményeit összevetve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyszámú nyirokcsomóáttét az egyetlen olyan tényezõ, ami szoros összefüggésbe hozható a daganat kiújulásának magas kockázatával. Az idõbeni lefolyást tekintve a kockázat két idõszakban volt kiemelkedõ: a mûtétet követõ két éven belül, illetve több mint öt évvel az után.
A vizsgálat módszertana hûen tükrözi a valós klinikai körülmények között lejátszódó folyamatokat, így eredményei igen közel állnak a valós orvosi gyakorlathoz. A gyakorlatban az orvosok nem csupán egyetlen tanulmány eredményeire hagyatkoznak, hanem a különbözõ vizsgálatok eltérõ eredményeit a konkrét betegre és esetre alkalmazva hasznosítják. A kapott eredmények a betegek számára is hasznos és fontos, hiszen ha sikerül meghatározni egy-egy beteg sajátos egyéni jellemzõit, a kezelõorvos is könnyebben meg tudja tervezni az egyénre szabott terápiát.
A vizsgálatba bevont alanyok utánkövetése átlagosan 21,7 hónap volt, így a jelen tanulmány az emlõrák elsõ 2 évben történõ természetes lefolyását mutatja be. Egy hosszabb utánkövetés remélhetõleg azt is megmutatja majd, hogy vannake változások az 5. év után.
Genetikailag alacsony emlõrákkockázat
Dr. Uwe Langsenlehner elõadásából kiderült, hogy õ és kollégái összefüggést mutattak ki az emlõrák kialakulásának alacsony kockázata, és az ún. citokin génekben elõforduló egy speciális génvariáció között. A citokinek olyan molekulák, amik a sejtek közötti jelzõfunkciót látnak el.
A kutatók a citokin IL10-et vizsgálták, ami a különbözõ sejtek fejlõdésében játszik szerepet. Az IL10 mûködése az emlõrák tekintetében "kétélû fegyver". A magas IL10 szint felgyorsíthatja a rákos sejtek fejlõdését, mivel a vegyület hatására a daganat "kikerüli" az immunrendszer védekezõ reakcióit. Másrészt viszont azt feltételezik a kutatók, hogy az IL10 antiangiogenikus (antiérképzõ az erek kialakulását gátló) hatása megelõzheti vagy lassíthatja a tumor növekedését, terjedését. Vagyis a tanulmány szerint az IL10 magas szintje védõ hatású lehet az emlõrákkal szemben. A konkrét folyamat meghatározása még elõttünk álló feladat, de annyi bizonyos, hogy szerepet játszik benne az IL10 angiogenikus (érképzõ) hatása. Ha ezt az elképzelést a további vizsgálatok is alátámasztják, az IL10 genotipus meghatározása segíthet a sokkal pontosabb egyéni emlõrák kockázati kép kialakításában.
Teszt a mellrák agresszivitásának elõrejelzésére
Az ESMO budapesti konferenciáján többek között beszámoltak arról az új módszerrõl is, ami komoly segítséget jelenthet annak megállapításában, hogy milyen intenzitású kemoterápiával kezeljék azokat a pácienseiket, akiknél még korai stádiumban sikerült diagnosztizálni az emlõrákot, és a tumor még 1 cm-nél kisebb méretû.
Az eljárás lényege, hogy a rákos sejtek osztódásának sebességébõl egyértelmûen következtetni lehet a tumor agresszivitására. A tapasztalatok szerint a nõk, akiknél még korai stádiumban diagnosztizálták az emlõrákot, a tumor további fejlõdése szempontjából több különbözõ csoportba sorolhatók. Így tehát igen nagy annak a jelentõsége, hogy az egyes betegek a számukra legmegfelelõbb hatékonyságú terápiában részesüljenek.
Eddig csak a késõi stádiumú emlõrák agresszivitásának megállapítására használták jelzõként a Ki67 elnevezésû molekula sejtburjánzási rátáját. Dr. Monica Giovannini és kollégái azonban 4 250 korai stádiumú emlõrákban szenvedõ nõ bevonásával elvégeztek egy vizsgálatot, ami megállapította, hogy egyértelmû (szignifikáns) összefüggés mutatható ki a Ki67 szintje és a tumor mérete között. Vagyis bebizonyosodott, hogy a Ki67 molekula szintje elõre jelezheti az emlõrákot. E felfedezés igazi jelentõségét az adja, hogy megkönnyíti a terápiás döntést a kritikus, 1 cm alatti méretû daganatok esetében.
Jobban tolerálhtó kemoterápiás megoldás Kutatóknak elõször sikerült kimutatni, hogy a capecitabine és oxaliplatin kombináció (CAPOX) ugyanolyan biztonságos és hatékony kemoterápiás lehetõség az áttétes kolorektális (végés vastagbél) rák elsõ vonalbeli kezelésére, mint az intravénásan adagolt 5fluorouracil/folinic sav oxaliplatinnal kombinálva (FUFOX).
A betegség elõrehaladásáig eltelt átlagos idõ 34,7 hét volt a FUFOX terápia esetében, míg a CAPOXal ugyan ez az idõ 30,3 hét, tehát nem volt szignifikáns különbség. A tanulmányban szereplõ mindkét terápia túlélési rátája is lényegében azonos volt (FUFOX 74.9 hét, CAPOX 70.9 hét). A eredmények szerint tehát mind a CAPOX, mind a FUFOX hasonló hatásosságot és toxikológiai profilt mutatott a kemoterápiában még nem részesült kolorektális daganatban szenvedõ pácienseknél.
"Azért határoztuk el ennek a fázis III-as vizsgálatnak a lefolytatását, mert a szájon át szedhetõ CAPOX kombináció különbözõ fázis IIes vizsgálatai nagyon biztató eredményeket mutattak. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsük, vajon a CAPOX helyettesíthetie a standard FUFOX terápiát az áttétes kolorektális rák kezelésében" nyilatkozta Dr. HendrikTobias Arkenau, a vizsgálat vezetõje.
Az eddigi standard terápia (5fluorouracil/folinic sav infúzió oxaliplatinnal, vagy irinotecannal kombinálva) bonyolult kezelési mód, mivel külön felszerelést (állvány és pumpa) igényel. Az efajta kényelmetlenség miatt fontos, hogy egy alternatív, szájon át szedhetõ megoldást keressünk az infúzió kiváltására. "Ez a kutatás fontos a betegek szempontjából is, mivel a CAPOX terápia sokkal kényelmesebb megoldás. E kezelés során csak háromhetente kétszer kell járóbetegként egy kétórás kezelésre elmenniük a pácienseknek, ami jóval nagyobb szabadságot és az életminõség növekedését eredményezi az érintetteknél." tette hozzá Dr. Arkenau.
Annak érdekében, hogy a kérdésre végleges és megnyugtató válasz szülessen, már folynak a több ezer beteg bevonásával történõ, nagy alapsokaságú vizsgálatok is, de ezek eredményei 2006. elõtt nem lesznek elérhetõek.
Napi egy tabletta a fertõzések ellen
A budapesti ESMO Konferencián beszámoltak arról, hogy a gombás fertõzések ellen alkalmazott miconazole hatóanyag tartalmú, bioadhéziós tabletta hatékony és kényelmes megoldás a candidiózis kezelésére, ami az egyik leggyakoribb fertõzés a nyakiés fejdaganatban szenvedõ, sugárterápiás kezelésben részesülõ betegeknél. Habár a candidiózis nem a legveszélyesebb fertõzés, de rendkívül kellemetlen, és ha az onkológusok a legkisebb mértékben is képesek javítani a betegek életminõségén, az mindenképpen fontos és pozitív dolog.
Dr. Rene-Jean Bensadoun és nemzetközi csapata 36 onkológia centrumban vizsgálta az olyan sugárterápián átesett, nyakiés fejdaganatban szenvedõ betegeket, akiknél kimutatható volt a candidiózis. A kapott eredmények szerint a napi egyszeri, nyelv alá helyezendõ tabletta épp olyan hatásos, mint az eddig használt gél. Ráadásul a tabletta miconazole tartalma csupán egytizede a gél hatóanyagtartalmának, és adagolási rendje is sokkal kényelmesebb. Jelenleg a gélt naponta négyszer kell a betegeknek alkalmazniuk, ami egyfelõl felforgatja az egész napjukat, másrészt nagyobb a veszélye, hogy a beteg esetleg megfeledkezik a kezelésrõl, ami a fertõzés gyógyulását lassítja.
2005.06.17.