Az álmok jelentőségéről

Amilyen egyszerűnek tűnik a kérdés: "miért is álmodunk?", "mi a funkciója az álmainknak?" a felelet olyan nehéz. A legőszintébb válasz erre az, hogy mind a mai napig nem ismerjük az álmok pontos szerepét. E tudatlanság nem meglepő, hiszen a számos, erről alkotott elmélet ellenére még azt sem értjük pontosan, hogy mi az alvás szerepe, nemhogy a REM- (rapid eye movement = gyors szemmozgás) szakaszt, amelynek során az álmok megjelennek a tudatunkban noha e két biológiai állapotot sokkal könnyebb tanulmányozni, mint az álmodás meglehetősen megfoghatatlan jelenségét.

-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------

Legyen lapos a hasa!

A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.

Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Némely kutató arra az álláspontra helyezkedik, hogy az álmoknak, az álmodásnak voltaképpen nincs is funkciója. Úgy gondolják, hogy csupán az alvásnak ideértve annak REM-szakaszát is van biológiai szerepe (amelyet ugyan nem tártunk még fel teljességében), s az álmok csupán olyan másodlagos fontosságú kísérő jelenségek, amelyek az agyban a REM-szakasz alatt játszódnak le. Más szakemberek szerint ez a megközelítés nem különösebben gyümölcsöző. Ezen az alapon a gondolkodást is ébrenlétünk csupán másodlagos kísérőjelenségeként foghatnánk fel.

Az álom funkciójának leírásában több vetélkedő elmélet ismert. Most a teljesség igénye nélkül kettőt mutatunk be.

Mint egy nagy-nagy számítógép...

C. Evans kognitív megközelítésű elmélete szerint az alvás az agy működésének egy olyan szakasza, amikor az mintegy lekapcsolódik a külvilágról és ezt az úgynevezett offline időt használja fel a nap során beérkezett információmennyiség újraszervezésére. Evans nézete szerint agyunk egy óriási adatbázissal és vezérlőprogrammal ellátott számítógéphez hasonlítható, amelyben a programok és adatok egy része öröklött, és azzal függ össze, amit ösztönöknek nevezünk, míg más része szerzett: a környezethez való alkalmazkodás során alakul ki, és a mindennapi tapasztalataink módosítják. Az alvás során (különösen annak REM-szakaszában) agyunk ebben az offline üzemmódban tulajdonképpen függetleníti magát a szenzoros és motorikus pályáktól, mialatt számos addig zárt adatbank és program nyílik meg és válik módosíthatóvá vagy újraszervezhetővé a napi élményeknek megfelelően.

Ebben az elméletében a REM-szakaszban zajló offline adatfeldolgozás egésze zömmel nem tudatos állapotban megy végbe, ám agyunk alvás közben olykor online üzemmódba is kapcsol, amikor is a tudatos elme rápillanthat a cikázó, újraszerveződő adatfolyamok egy kicsiny részére. Mivel az agy a megpillantott információkat éppen úgy akarja értelmezni, mint amikor éber, az álmok sokban hasonlítanak napközbeni élményeinkhez.

Evans szerint tehát az álom nem más, mint a REM-alvás alatt rendszerezett hatalmas mennyiségű információ kis töredéke, amelyre a tudat egy futó pillantást vetett, és sokban az ébrenléti élményeinkre emlékeztet. Evans úgy véli, hogy az álmokból a REM-alvás alatti folyamatokra következtethetünk, bár elismeri, hogy ez a következtetés rendkívül kicsi mintán alapszik.

…vagy inkább óriási pókháló?

Crick és Mitchinson neurobiológiai megközelítése némileg eltérő irányból fordul az álmok felé. Elméletüket arra alapozzák, hogy az agykéreg az agy többi részétől eltérően gazdagon összekapcsolt idegi hálózatokból áll, ahol minden sejt képes ingerületbe hozni a szomszédos sejteket. Véleményük szerint emlékeinket ilyen hálózatokban lekódolva őrizzük, s minden egyes idegsejt és annak minden szinopszisa a felhalmozott emlékanyagunk más-más mozzanatát képviseli. Ezt az összetett rendszert leginkább egy pókhálóhoz hasonlíthatjuk. Ha a háló egy pontját megérintjük, az ingerület az egész rendszeren végigfut. Ezért is érzékeli a pók az áldozata vergődését, és hasonlóképpen egy-két hang egy ismerős dallamból a rendszeren végigfutva a nem hallott részeket is felidézi bennünk.

Az ilyen hálórendszereknek azonban van gyenge pontja is: információtúlterhelés esetén nem képesek megfelelően működni. Ilyenkor a hálózatba bekerülő túl sok emlékanyag az ingerre, vagy bizarr asszociációkat vált ki (fantázia), vagy az ingertől függetlenül ugyanaz a válasz jelenik meg (kényszer), vagy csak asszociációkat keltenek, minden ingertől függetlenül (hallucináció).
A folyamatosan érkező ingerek rövid idő alatt túlterhelnék ezt az érzékeny hálózatot, ezért az agynak olyan mechanizmusra van szüksége, amely zavarszűrésre és a hálózat újrahangolására képes. Az ilyen zavarszűrő mechanizmus rendszerint akkor működik a legjobban, amikor a rendszer lekapcsolódik a külső bemenetekről és mód nyílik a hálózat véletlenszerű működtetésére. Crick és Mitchinson szerint ez a mechanizmus a REM-alvás: az álmok hallucinációs jellege nem más, mint a hálózat napi tisztításához szükséges véletlenszerű sejtaktivitás.

Ossza meg:

Kövessen minket: